Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)
Vágó árvízképéhez — mely 1903 novemberében, a Műcsarnok kiállításán is sikerrel szerepelt 21 — hosszú évekig kegyelettel zarándokoltak a szegedi és a környékbeli emberek. A festményről többen írtak, s talán legérdekesebben Cserzy Mihály és Móra Ferenc. 22 De nemcsak a mű, hanem a művész is népszerű és megbecsült volt a Tisza-parti városban, ahová ismételten ellátogatott. A Dugonics Társaság 1909 tavaszán, az árvíz harmincadik évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött Vágónak Jászapátiba, és ez alkalomból a helyi lapok nagy árvízképe révén szegedi festőnek nevezték Vágó Pált. Az itteni művészek közül Nyilasy Sándorral kötött Vágó haláláig tartó, meleg barátságot. Hátramaradt festményeiből 1929-ben a Műcsarnokban rendeztek kiállítást. Lyka Károly a művészről írt szép nekrológjában kiemeli, hogy Vágó Mücnhenben szerezte meg a biztos rajzot s az akkori tárgyias festés tudását, amely azonban az ő kezén sokkalta színesebbé vált. Ezt a festésmódot tükrözi terjedelmes szegedi árvízképe is, amely Lyka szerint „...nem közönséges feladat volt." 23 A méltatlanul feledésbe merült Vágó Pál tiszteletére 1968 októberében — a művész halálának 40. évfordulóján — szülőhelyén, Jászapátiban kiállítást és emlékünnepséget rendeztek. Erről a Művészet 1969. áprilisi számában — mai szemmel értékelve Vágó festészetét — P. Turcsányi Zsuzsa írt „Vágó Pál emlékkiállítás Jászapátin" címmel. A legmélyebb tisztelettel hozom Szeged szab. kir. város nagyérdemű tanácsának becses tudomására, hogy az ezredévi országos ünnep emlékére nálam megrendelt árvízképet f. évi május 1-én írom alá. E naptól kezdve munkám befejezve és a városnak átadható lesz. Jóleső érzés, hogy ennek a városnak, amelynek neve minden magyar szívében kiváló helyet foglal el, nemcsak helyi, de általános érdekességű emléket szolgáltattam, azon nemcsak művészi ambícióval és kötelességtudással, de Szeged város iránt érzett hazafias lelkesedéssel dolgoztam, azt akartam, hogy méltó legyen Szeged városához, nagy jövendőjéhez, tiszta magyar jellegéhez. Most pedig az az én óhajtásom, fogadják ezt azzal a jóindulattal tulajdonukba, amilyen jó magyar szívvel adom Önöknek át kiváló tiszteletem és nagyrabecsülésem örökké beszélő bizonyságaként. Szeged városával kötött és 1897. február 10-én elkönyvelt szerződésem 5. pontja a kép átvételét az országos képzőművészeti tanács előleges véleményezésétől teszi függővé. E föltétel szerint a képnek becsomagoltatni, Budapestre szállíttatni és hetekig, esetleg hónapokig raktáron várakoznia kellene. Engedje meg nekem a város mélyen tisztelt tanácsa, miszerint azon legtiszteletteljesebb kérelmemet fejezhessem ki, tekintsenek el a szerződés ezen pontjától tanúsított lelkiismeretességem és azon országos sikerek alapján, melyek eddig is osztályrészemül jutottak a munkám révén. E munka az én eddig elért legnagyobb sikerem, vegyék tulajdonukba s ha szép gyűjteményükben elismerés fogja jutalmazni, legyen az annak tanúbizonysága, hogy egy igaz magyarhoz illő szívvel állottam Szeged városa szolgálatában és minden vonásommal az ég áldását kívánom e város lakosságának. Mély tisztelettel Vágó Pál." 21 A szegedi árvízkép Budapesten. SzH 1903. okt. 28., nov. 15. 22 Cserzy Mihály: Mikor a nagy árvíz volt... SzH 1902. márc. 23., Móra Ferenc: Mikszáth az árvízképen. — M. F. : Szegedi tulipános láda. Bp. 1936. 114. 23 Lyka Károly (l. k.): Vágó Pál. Magyar Művészet, 1928. 7. sz. 996—997. 56
