Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

szeti Egyesület titkárához írt. Ebben — többek között — azt kérdezi Erdélyitől, hogy „...emlékezik-e, vagy jobban mondva érdeklődnék-e némely aligha ismert adatokért, melyek a szegedi árvíz esetére vonatkoznak?"

1 Zichynek e levélrészlete azt tükrözi, hogy a hazájától távol élő művészt — az itthoni élet eseményei, így — a szegedi nép tragikussá vált sorsa is több mint két évtizeden át foglalkoztatta. Ugyanis a helyi újság ide vágó soraiti dézve : „... 1879ben Párizsban ő állott annak a művészgárdának az élén, mely az operában a hullámsírba temetett Szeged javára fényes estélyt rendezett. Akkor rajzolta azt a híres képét, amelyen Párizs felemeli a hullámsírból Szegedet."

2 Zichynek e Szeged számára különösen érdekes rajza hosszú ideig ismeretlenül lappangott az Országos Levéltár miniszterelnökségi aktái között, míg végül az utóbbi években itt folytatott művelődéstörténeti kutatások során előkerült. A felfedezett Zichy-rajzról Valkó Arisztid számolt be az 1955—56-os Numizmatikai Közlönyben.

3 Ismertetéséből megtudjuk, hogy voltaképpen egy éremtervrajzról van szó, melyet a Párizsban tartózkodó Zichy 1879-ben készített. „Célja — mint Valkó írja — ezzel az éremtervvel az volt, hogy Szeged városát ért árvízkatasztrófa károsultjainak seZichy Mihály: A szegedi árvíz-emlékérem terve. 1879 1 SzH 1900. aug. 2. ; SzN 1900. aug. 2. ; Szelest Zoltán: Zichv és Szeged. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1963. Szeged, 1963. 131—135. „Szent-Pétervár, 14/27. júl. 1900. Mélyen tisztelt Barátom! Azon barátságos viszony, amelyet a sok lefolyt évek gyengíthettek ugyan, de meg nem szüntettek, az én felejthetetlen gyermekkori barátom, Kovács Laci emlékén újra megerősödhet, ha — amint ezt reménylem — alkalmunk és tárgyunk is lesz többszörös érintkezésre. Fogadja legjobb köszönetemet az ízléses tárgymutatóért, melyet nekem küldeni szíveskedett, és azon hízelgő jellemzésért, mellyel engemet is az úttörő magyar művészek közé besorolt. Nagy sajnálatomra, ezen felszólításra nem felelhetek meg. Az én itteni állásom kötelezettségei nem engedhetik meg, hogy új képeket festhessek. Régi képeimet, melyek a budapesti Iparművészeti Múzeum valamelyik termében várják elpenészedési jövőjüket, az én gyermekeimnek ajándékoztam, Miklós fiamat pedig az én művészeti ügyeim gondnokává neveztem ki. Becses levelét elküldtem Miklós fiamnak a mi somogyi birtokunkra, Zalára. Meglehet, hogy ő valami választ ád a Szegedi Képzőművészeti Egyesületnek. Ezek után egy más kérdést intézek Önhöz, mélyen tisztelt Barátom. Ön szegedi születésű-e? Vagy Szegedi lakos? Emlékezik-e, vagy jobban mondva érdeklődnék-e némely aligha ismert adatokért, melyek a szegedi árvíz esetére vonatkoznak? Ha igen, akkor megtaláltam a tárgyat, melyen tovább érintkezhetünk és a régi barátságot feleleveníthetjük. Hazafias barátságos üdvözlettel, híve: Zichy Mihály" 2 SzH 1900. jún. 3. 3 Valkó Arisztid: Zichy Mihály éremterve. — Numizmatikai közlöny. 1955—56. Bp. 64—67. 50