Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

lakosságának és a Szeged-környéki tanyavilág múzeumba zarándokló parasztságának igazán ünneppé tette vasárnapjait a „Honfoglalás" megtekintése. Munkácsy és Szeged kapcsolatait továbbra is nyomon követni a helyi sajtóban tudjuk. Apró hírekben tájékozódhatunk a „Honfoglalás" részletfizetéseiről,

51 vagy olyan gondokról, amelyek a nagyméretű festmény keretének csináltatásával voltak kapcsolatban.

52 A milleniumi ünnepségek fáradalmait pihenő századvégi csöndességet csak az ilyen „kis ügyek" zavarták meg. De a kilencszázas évek fordulója ismét országos, de ezúttal gyászos eseménnyel kezdődött. Munkácsy Mihály 1900. május 1-én elhunyt. Halála a hazai berkek közvélemény-közönyét is felbolygatta. A szinte nemzeti hőssé vált, legendás pályájú magyar festő elhunyta miatti közös fájdalom eggyé forrasztotta a nemzetet. Az általános részvétből, amellyel Munkácsyt eltemették, Szeged is kivette részét. Rendkívüli tanácsülésen intézkedtek, hogy róják le a nagy halottat megillető kegyeletet.

53 A város közönsége nevében a tanácsi szervek, a Dugonics Társaság és a Szegedi Képzőművészeti Egyesület képviselői helyezték el koszorúikat Munkácsy budapesti ravatalán. Itthon pedig a Kultúrpalota előtt fekete zászló lobogott és a temetés idején megkondult a városháza harangja, hogy így is kifejezést nyerjen Szeged lakosságának gyásza. Munkácsy halála óta több mint hét évtized telt el. Ezalatt az idő alatt számos sajtócikk emlékezett meg a művész szegedi tartózkodásáról, valamint felidézték a „Honfoglalás" vázlatának idekerülési történetét. A későbbiek során múzeumunkba jutott még Munkácsynak a „Felszolgáló lány" és „A főpap" с alkotása is.

54 A szegediek számára azonban a nagy festő neve a „Honfoglalás" pompás szín- és szénvázlataival fonódott egybe. E műveit a helybelieken kívül sokan mások is megcsodálták, és elismerték Munkácsy géniuszának művészi teremtő erejét. Munkácsy történelmi képének jelentőségére a felszabadulás után az a kiállítás hívta fel először a közönség figyelmét, amelyet 1950 nyarán a szegedi múzeumban rendeztek meg. Nem vonunk le semmit az 1952-ben létrehozott és százezres tömegeket vonzott Munkácsy-kiállítás értékéből, ha azt állítjuk, hogy a „Honfoglalás" sok-sok év utáni „hivatalos felfedezése", vagy ha tetszik „művészetpolitikai rehabilitása" valójában nem a Műcsarnokban, hanem két évvel hamarabb, a Móra Ferenc Múzeumban történt. Munkácsy Mihály halálának 50. évfordulója alkalmából a szegedi múzeum egyik különtermében mutatták be a „Honfoglalás" nagy szín- és szénvázlatát, valamint a felkutatott és első ízben nyilvánosságra kerülő stúdiumokat, melyeket a mester e művéhez készített.

55 Befejezésül idézzük Munkácsy képéről az egyik helyi lap névtelen cikkírójának érzelemtől fűtött sorait : „Az a vázlat, amely ma a kultúrpalotának ékessége, sok tekintetben szebb, jobb az Országházba került nagy képnél, műtörténeti jelentősége pedig igazán páratlan. Bármennyire vergődésébe került is ez az alkotás Munkácsynak, ...mégis drága és kedves marad e kép nekünk."

56 51 Itt kell megemlítenünk, hogy a Honfoglalás nagy színvázlatának megvételi összegét, az 1895 novemberében tartott Szeged városi közgyűlés 25 000 Ft-ban állapította meg. Ezzel szemben a Szegedi Napló 1899. jan. 25-i számában a vásárlási összeg 21 000 Ft-ra csökkent, melyet a tanács három egyenlő részletben (7000 Ft.) utalt ki Munkácsynak. Valószínűleg a képráma csinálíatási költségét vonhatták le. 52 A Honfoglalás kerete. SzH 1899. febr. 19. 53 Munkácsy Mihály (Szeged részvéte). SzH 1900. máj. 6.; SzN 1900. máj. 6.; 54 „Felszolgáló lány" Olajfestmény, fa, 55x36 cm. Jelzés jobbra lent: „Munkácsy". Móra Ferenc Múzeum, Szeged. Vétel, 1900 — 4000 K. — Ltsz.: 50 683. „A főpap". Olajfestmény, vászon, fatáblára húzva. 67x32,5 cm. Jelzés jobbra lent: „M". Móra Ferenc Múzeum, Szeged. Adományozta: Brummer József, Párizs, 1911. — Ltsz.: 50 133. 85 Képzőművészeti Kiállítás. 1950. Szeged, Múzeum. Katalógus. Bev.: Bényi László. Szöveg: Végvári Lajos. Athenaeum Ny. Bp. 6. 56 Piktor: A mi képünk. (A Honfoglalás-vázlatai a Kultúrpalotában.) SzN 1914. áprl. 12