Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

hogy a nagyméretű történelmi képet nem a várt hagyományos módon oldotta meg, hanem az impresszionizmus eredményeit próbálta — ám sikertelenül — alkalmazni. Festményével maga a mester is elégedetlen volt: „...helyes megoldást kereső türelmetlenségében még nagy művének kiállítása alatt készítette el azt a vázlatot, amely a szegedi múzeumba került."

33 Ha alaposabban tanulmányozzuk a „Honfoglalás"-t és a vázlatot, megállapíthatjuk, hogy a Szegedre került nagy színvázlaton Munkácsy sikeresebben valósította meg elképzeléseit, mint a véglegesnek szánt parlamenti képen. Ezzel kapcsolatban 1893 júniusában Munkácsy egyik levelében ezt írja: „La Malou-ból visszatérve a nagy vázlaton megtettem minden változtatást, éspedig azt hiszem igen előnyösen, amit már a nagy képen is konstatáltam, mert a szemle után rögtön átvittem az atelierbe (megjegyzendő, hogy midőn az atelierben abban a világításban, melyben elkészült megláttam, egy pillanatra kételkedtem, hogy vajon érdemes-e hozzányúlni, de midőn az átdolgozott vázlatot mellé állítottam, mindjárt meggyőződtem rőla, hogy igazam van). Rögtön hozzá is fogtam és néhány nap alatt úgyszólván az egész képet áthangoltam, de az irtózatos hőség miatt abba kellett hagynom."

34 Munkácsy 1893 decemberéig, képének szignálásáig mindent elkövetett, hogy fő művének tekintett alkotásán a szükséges változásokat megtegye, azonban időközben elhatalmasodó idegbaja miatt a „Honfoglalás"-on lényeges korrekciókat nem volt képes végrehajtani. „A Honfoglalás — Végvári szerint — nem sokban tér el a szegedi vázlattól, amely maga is tekintélyes méretű.

35 A lényeges különbség a két változat között az, hogy a nagyméretűn a természeti részek, a tájképi elemek nagyobb hangsúlyt kapnak, s ennek következtében a kolorit élénkebbé vált... Munkácsy inkább a részletekben gazdagította a festményt: növelte a figurák számát, nagy gonddal ábrázolta az öltözeteket és az eszközöket. Lényeges a változás az Árpád környezetének arctipusainál. A szegedi vázlaton típuskutató körútja alkalmával készített fotográfiák eredményeit használta fel, a budapestin akkori magyar arisztokraták és közéleti személyiségek arcvonásait is megörökítette. Ez a változtatás túlságosan nagy engedmény volt mert míg a szegedi változaton a környezet figurái, éppen általánosított jellegüknél fogva, nem vetélkednek Árpád alakjával, addig a budapesti képen ez a szerencsésebb összhatás, a portrészerű egyénítés következtében feloldódik, s megszünteti a figyelem koncentrálását a fő alakra. Aminek további kompozíciós kihatása is van, — a bal oldal tömege nem képes kiegyensúlyozni a jobb oldalt. A kompozíció másik hibája a túlságosan sok alak ...oly annyira, hogy a középen álló követeket legszívesebben elhagyná a néző."

36 Az alábbiakban a „Honfoglalás" nagy olajvázlatának és szénvázlatának Szegedre kerüléséről emlékezünk meg. Az ezredévi ünnepségekre készülő város Vágó Pál nagyméretű szegedi árvízképét rendelte meg. Ez alkalomból kívánták Munkácsy „Honfoglalás" c. képe nagyszínvázlatának megszerzésével is a szegedi kultúrpalota szépművészeti gyújteményét gyarapítani. 33 Bényi L.: i. m. 413. 34 Farkas Zoltán: Munkácsy Mihály válogatott levelei. Bp. 1952. 185. 35 „Honfoglalás". Nagy színvázlat. Párizs, 1892—93. olajfestmény, vászon, 216X625,5 cm; Jelzés nélkül. Móra Ferenc Múzeum, Szeged. Vétel, 1895. 21 000 Ft. M. M.-tól. Ltsz.: 50 549. 36 Végvári L.: i. m. 237. 45