Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

éves korában hunyt el. Özv. Kopasz Istvánné Szeles Olgának felejthetetlen emlék maradt találkozása a nagy festővel.

20 A Belvárosi Kaszinó díszvacsoráján Munkácsy is felszólalt: „...Nekem, monda, napokig kellett utaznom Párizsból a pusztára, hogy ihletet szerezzek. De a pusztáról a civilizáció központjába mindössze egy félórát, mert Szeged igazán kulturális közzéppont."

21 Befejezésül megköszönte „...azon kedves fogadtatást, melyben őt, a művészet szerény ápolóját részesíti Szeged, melynek boldogságot kíván."

22 Ha a korabeli helyi lapok Munkácsyval kapcsolatos híradásait gondosan figyelemmel kísérjük, akkor meg kell említenünk azt az epizódot is, amikor a mester szegedi rokonai és Tisza gróf társaságában felkereste Letzter és Keglovich neves fényképész műtermét. a városban. Itt magáról és kísérőiről felvételeket csináltatott. Az újság azt írja, hogy ez „...annál följegyzésre méltóbb, mivel a nagy művész — a saját mondása szerint — nagyon ritkán adta rá fejét arra, hogy lefotografáltassa magát. Kevés arcképe is van forgalomban. Jobbára azok is másolatok, mint ezt ma megjegyezte."

23 Az ekkor készült felvételek egyikét: Munkácsy és Tisza Lajos közös mellképét a Vasárnapi Újság közölte le."

24 Munkácsy ihletet adó benyomásokkal 1891 október 27-én utazott vissza Budapestre. A mester örömmel beszélt itteni tartózkodásáról és megígérte, hogy máskor is ellátogat Szegedre.

25 Úgy véljük, hogy Munkácsy a Tisza-parti városban emberi és művészi szempontból egyaránt értékes benyomásokat szerzett. Gondoljunk csak adatgyűjtő' tevékenységére: megtekintette a szegedi múzeum régészeti gyűjteményének honfoglaláskori leleteit, gyűjtött néprajzi vonatkozású tárgyakat. Megismerte az Alföld e részének jellegzetes táji arculatát, antropológiai vizsgálódást végzett a környék típusairól, de megismerhette a délmagyarországi pásztorok, halászok és földművesek hagyományokat őrző gondolkodásmódját is. Munkácsy hazai tanulmányútja, — ezen belül szegedi és Csongrád megyei tartózkodása — bármilyen rövid volt, élményei inspiratív, feltöltő hatásúnak mondhatók. Nagyban segítette ez őt a „Honfoglalás" részleteiben való megoldásához és képének végleges kialakításához. Munkácsy szegedi kapcsolataival és a „Honfoglalás" nagy színvázlatának idekerülési körülményeivel foglalkozva nem térünk ki a festmény kompozíciójának elemzésére, sem mondanivalójának tartalmi, eszmei részletezésére, hiszen Végvári Lajos Munkácsy monográfiája,

26 és Bényi László „Honfoglalás"-ról írott, adatokban és megállapításokban egyaránt gazdag cikke kimerítően és világosan elvégezte 20 Az esetet özv. Kopasz Istvánné — Kopasz Márta szegedi grafikusnő édesanyjának — közléséből tudjuk. Leánykori neve — Szeles Olga — szerepel a Szegedi Belvárosi Kaszinó avató-estjén résztvett nők felsorolásában. —• SzN 1891. okt. 27.; Szelest Zoltán: Hogy „vonult be" Kopasz néni a művészettörténetbe? Szegedi Tükör. 1954. /55. dec. —

Jan.; Szelesi Zoltán: Munkácsy modelljei. Tiszatáj, 1958. jan.; Munkácsy egykori — azóta elhunyt—modelljét meginterjúvolta a Nők Lapja. Galsai Pongrác: Lány a sátor előtt. Nők Lapja, 1965. 2. sz. 5. 21 Emlékezések a nemzet nagy halottjának szegedi tartózkodásáról. SzH 1900. máj. 4. 22 A kaszinó ünnepe. SzN 1891. okt. 27. — Talán feltűnőnek hat, hogy Munkácsy pár mondatos köszönő-sorait két — időben egymástól jóval később megjelenő —• újságból idéztük. Erre nemcsak az értelemszerűség késztetett bennünket, hanem hogy ennek kapcsán megemlítsük azt is, hogy e kis ünnepi beszédet állítólag Mikszáth sugalmazta Munkácsynak, ! aki teljesen indiszponálva érezte magát ekkor a legkisebb szereplésre is. Egyébként Mikszáth szerint (lásd az i. m.) Munkácsyn az idegbetegség kezdeti jelei már megmutatkoztak. 23 Munkácsy a fényképész előtt. SzN. 1891. okt. 27. 24 Kovács /.: i. m. 769. 25 Távozó vendégeink. SzN 1891. okt. 27.; SzH 1900. máj. 4. 26 Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei. Bp. 1958. 231—238. 43