Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

ZÁRSZÓ Az előszóban említett képzó'művészeti örökségvállalásunk tágabb szemléletét — többek között — az 1961 őszén Szegeden megrendezett régészeti- és művészettörténeti vándorgyűlés

417 helyi művészettel foglalkozó előadása is hangsúlyozta, melyet az ehhez kapcsolódó hozzászólások aláhúztak. Méginkább ezt tükrözte az a jelentős tárlat, amely 1966 áprilisában Szegeden megnyílt. A Magyar Nemzeti Galéria és a Móra Ferenc Múzeum gazdag gyűjteményéből, valamint a Szeged Városi Tanács tulajdonában levő — helyi élő művészektől vásárolt — képekből, szobrokból mintegy másfélszáz magas színvonalú alkotást válogattak ki, és a szegedi képtárban — Bodnár Éva közreműködésével — létrehozták „A XX. századi magyar festészet és szobrászat" с tartós jellegű kiállítást

418 E rendezvény — tekintve, hogy a bemutatott anyag negyede itteni művészek alkotásait tartalmazta,—, jelentősen elősegítette, hogy Szeged képzőművészetének fejlődését és helyét hazai ábrázolóművészetünk egészében érzékelni tudjuk. Amint könyvünkben részletesen kifejtettük, — e kiállítás is tükrözte, hogy — az akadémizmussal szembefordult európai plein-air festészet eszméit meghonosító nagybányai mesterek, Hollósy, Ferenczy, Iványi-Grünwald, Thorma, Réti és Glatz alapítótagokhoz a helyi művészek közül Nyilasy Sándor és Károlyi Lajos kapcsolódott. Nyilasy ferenczyesen színpompás képein a Szeged melletti tápéi parasztok életkedvét fejezte ki. Hollósy kedvelt tanítványa, Károlyi Lajos ezüstös tónusú tájainak, csendéleteinek és sok önarcképének szomorú hangulata nyomasztó magányából ered. A nagybányaiak ösztönző példáján létrejött szolnoki művésztelepnek is volt egy szegedi származású alapító tagja Zombory Lajos személyében, aki realista állatábrázolásai révén lett ismert. Az alföldi táj sokszínű arculatát és lélekformáló hatását a Szolnokon működő Fényes Adolftól, a vásárhelyi Tornyai Jánosig — akinek köréhez a Szegeden született Endre Béla is tartozik —, sokan kifejezték, így a városunkban művésztelepet vezető Rudnay Gyula, a Szentes mellett élő Koszta József és a Baján dolgozó Nagy István. Az úgynevezett alföldi festészet lírai vonalába Endre Béla mellé kell sorolnunk a Szegeden kiforrott Nyilasyn és Károlyin kívül Heller Ödönt is, aki szintén derűs színekkel ábrázolta a tápéi parasztságot. Az alföldi festők művei bárha egymástól végletesen eltérőek is, legyen a hangjuk drámai, komor, mint Tornyaié és Kosztáé, vagy lírikus alapérzésű, mint a szegedi festők piktúrája, összességükben 417 Régészeti- és művészettörténeti vándorgyűlés Szegeden. Délm. 1961. okt. 6., nov. 24—25. 418 A XX. századi magyar festészet és szobrászat. Móra Ferenc Múzeum képtára. Szeged, 1966. Katalógus. Bev. : Bodnár Éva.; Bodnár Éva: „A XX. századi magyar festészet és szobrászat" kiállítása Szegeden. Délm. 1966. ápr. 7.; ízes Mihály: „A XX. század magyar festészete és szobrászata" című kiállítás Szegeden. Tiszatáj, 1966. 6. sz. jún. 503.; Szelest Zoltán: A Szegedi Képtár új állandó kiállítása. Művészet, 1966. szept. 9. sz. 32. \ 334