Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)
A MÁBÓL — A HOLNAPBA Szeged felszabadulás utáni képzőművészetének szereplői részint a mai hatvanon felüli helyi mestereink és a hozzájuk kapcsolódó idősebb generáció tagjaiból állanak, részint pedig a négy fős derékhadból, és a velük egy-korosztály kisebb-nagyobb súlyú képviselőiből tevődnek össze, akiknek pályája már 1945 után bontakozott ki. E hagyományokat átvevő és továbbfejlesztő két nemzedék mellett harmadikként működnek azok a még fiatalnak számító ,vagy tényleg fiatal festők, grafikusok és szobrászok, akiknek művészete most van kibontakozóban és fejlődésük kiteljesedése a mából — a holnapba ível át. Ha tekintetbe vesszük azt a jelenséget, mely Tisza-parti városunk ábrázolóművészetének egyre korszerűbbé válásával kapcsolatos, figyelemre kell méltatnunk a legújabb nemzedék jelentkezését is. Sokáig égető kérdésünk volt a művészeti utánpótlás biztosítása. Ma már a régebbi állapothoz képest javult a helyzet. Jónéhány tehetséges művész került Szegedre, illetve nőtt fel a város falain belül, akik képzőművészetünk alakulásában mind jelentékenyebb tényezőként szerepelnek. Legnagyobb részük a helyi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán és a Tömörkény István Gimnáziumban nyerték művészeti-rajztanári alapképzésüket. Pályájuk eddigi eredményessége jól bizonyítja annak a fontos feladatnak szakszerű ellátását, amelyet a művészeti utánpótlás biztosításában e két intézmény betölt. Itt említjük meg a szegedi képzőművészeti köröket is, melyek közül legtekintélyesebb — a már több évtizede működő — Tábor utcai Városi Képzőművész Kör. Mellette a szintén régóta fennálló MÁV, továbbá a Bartók Béla Művelődési Központ és a helyi Fegyveres Erők Klubja támogatásával létrehozott amatőr művészeti körök tevékenységét kell számon tartanunk. E köröknek tagjai vizuális műveltségük emelésén kívül az ízlésfejlesztés társadalmasításban hasznos segítséget nyújtanak. Vannak fiatalok, akik a körből művészeti szakközépiskolába, sőt utána feljebb kerülve, a rajztanári pályát választják életcéljukul. Mind a főiskolai növendékek, mind a művészeti középiskola tanulói, illetve a képzőművész körök tagságának munkáiból rendezett „házikiállítások" jól tükrözik a fiatalok eredményességét, a térben való logikus gondolkodás szisztematikus elsajátítását. 333 333 (p e jér Tamás) fejér: Szegedi főiskolások a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításon. Délm. 1951. nov. 18.; Két év munkáját tükrözi a Pedagógiai Főiskola rajzkiállítása. Délm. 1952. jún. 24.; Szelesi Zoltán: Művészi értékű, bíztató reményekre jogosító munkák. A Szegedi Pedagógiai Főiskola rajztanár-szakos növendékeinek kiállítása. Délm. 1958. máj. 18.; A Szegedi Pedagógiai Főiakola rajztanár-növendékeinek tárlata. Délm. 1959. jún. 17.; A Szegedi Pedagógiai Főiskola három hallgatóját meghívták az esztergomi művésztelepre. Délm. 1959. júl. 5.; M. J.: Kamarakiállítás a Tanárképző Főiskolán. Délm. 1965. nov. 6.; Vinkler László: Műteremkiállítás a Tanárképző Főiskolán. Délm. 1966. márc. 29.; Jakab Agnes: Főiskolások plakátjai. Délm. 1967. ápr. 9.; (Jakab Ágnes) J. Á.: Két kiállítás a Főiskolán (László Anna és Farkas Pál). Délm. 1967. nov. 17.; László Gyula: Változatok egy témára. Tiszatáj, 1970. jún. 6. sz. 596—597.; A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 306
