Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

letelepült Vastagh-család volt. Első tagja az olasz és osztrák iskolázottságú, később bécsi lakossá vált Vastagh Sándor János (1821—1870)

34

, akinek több portréja található a helyi múzeum képzó'művészeti gyűjteményében. Ezek közül kiemelkedik I. Ferenc József életnagyságú képmása, melyet 1850-ben a szegedi városi elöljáróság megbízásából készített. A piarista gimnázium 1799-ben megalakuló rajztagozatáról több pesti és szegedi festő nyert indítást. így a tábornokként piktorkodó Petrich András (1756—1842), akinek szegedi népviseleti képei ismeretesek, és a neves üvegfestővé lett Forgó István (1833—1902), valamint az innen Egerbe került Joó János (1806—1846). A fiatalon elhunyt Joó „...Széchenyi Istvánhoz írt levelében mindegyik képzőművészeti ág tanításához alkalmas iskola létesítését sürgette."

35 Joó Jánostól ismerünk egy Szeged városát — Bánát felől — ábrázoló vedutaképet melyet 1830 körül rajzolt. Az 1830ban Szeged és Pest között indított kocsiforgalom fővárosi művészek foglalkoztatását tette lehetővé. A sokat utazgató szegedi kereskedőktől portré rendeléseket kaptak, de ezen kívül egyházművészeti megbízásokat is gyakran teljesítettek. A pesti Schwarz József (—1823), a szőregi templom számára, Schoefft Ágoston (1809—1888) pedig az új rókusi templom főoltárára festett egy-egy szentet ábrázoló képet. A szobrászok közül, a szegedi Beller (Bellér) Péter faszobrász 1840 körül működött. Beller falusi templombelsők kialakításával (oltárépítés, aranyozás, figurális munkák) foglalkozott. Több rajza az elmúlt évtizedben bukkant elő a Szegedi Állami Levéltárban.

36 Szót ejtünk még arról, hogy a felsővárosi Szent György téren állt 1957-ig — a tér modern parkosításáig — szőlőindás díszítésű oszlopon, egy alig méteres nagyságú, festett Mária-szobor. A múlt század elejéről származó Madonna a gyermekkel az árvíz előtt a régi templomtér dísze volt. Pár éve a felsővárosi (gyevi)temetőben állították föl. A nemzeti öntudat kibontakozása idején a reformküzdelmekből Szeged tevékenyen kivette részét. Az 1839-ben itt járt Széchenyi Tisza-szabályozással kapcsolatos tervét helyesléssel fogadták. A belterjes mezőgazdaság fejlődésével egyidejűleg a helyi gyáripar is fellendült. 1843-ban létrejött az első szalámigyár, majd ezt követően gőzmalmokkal, valamint tégla-, gyufa és légszeszgyárral vált egyre gazdagabbá a szegedi ipar. Mindez az itteni kulturális és művészeti életre is ösztönző hatást gyakorolt. 1843-ban épült fel Lipovszky Henrik és Lipovszky József klasszicizáló tervei szerint a régi zsinagóga. A kor haladó magyar eszméit a város társadalma magáévá tette. 1849 nyarán a klasszicista stílusú helyi Zsótér-házban (1844) foglalt helyet ideiglenesen a Szemerekormány, és ugyancsak az épületben voltak a Kossuth-féle országgyűlés záró ülései. A múlt század első felében, mint országszerte, úgy a Tisza-parti városban is bontogatta szárnyát a honi művészet iránti érdeklődés. Szép példája az áldozatkészségnek Ferenczy István meg nem valósult Mátyás szobrára való gyűjtés helyi sikere. Az első monumentális magyar emlékműre 1839-ben Szegeden „...negyven, kilencven forintokként mind sűrűbben érkeztek hálaajánlások, s ha a többi törvényhatóságok csak némileg is buzognak vala, a dicső király szobra Budavár díszterén régóta hirdetné a régi magyar dicsőséget" — írja Reizner János, Szeged egykori monográfusa.

37 Dugonics munkássága, s emellett a szegedi képzőművészet magja is csírázni 34 Reizner J.: i. m. III. 406.; Tardos Taussig Á.: i. m.; Lyka K.: i. m. 119, 212. 35 Pogány Ö. Gábor: Magyar festészet a XIX. században Bp. 1955. 8.; Viszota Gyula: Joó János és egy művésztársaság eszméje. Művészet, 1905. 135; Voit Pál: Joó János egri rajztanár. Magyar Athenaeum, Bp. 1936.; Bálint S.: i. m. 85, 88, 160. 36 Reizner J.: i. m. III. 409.; Bálint S.: i. m. 96.; Nagy Z.—Papp L: i. m. 94. 37 Reizner János: A régi Szeged. Szeged, 1884. 20. 27