Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Annak a lehetőségnek biztosítása, hogy Szeged új képzőművészetét a Magyar Nemzeti Galéria egy tekintélyes méretű kiállítás megrendezésével 1967-ben hajlandó volt bemutatni, Tisza-parti városunk festészeti, grafikai, szobrászati eredményeinek megbecsülését és fejlődésének eddig el nem ért szintjét jelenti. A Budapesten az elmúlt években sikerrel zárult vásárhelyi és szolnoki kiállítások, valamint a szegedi tárlat létrehozásával a Nemzeti Galéria nagyban hozzájárult hazai képzőművészeti életünk decentralizálásának fokozásához. A Szegedi Képzőművészek Tárlatá-n,

260 a budapesti közönség és a szakmabeliek arról győződhettek meg, hogy a szegedi művészek alkotói, ábrázolói nézőpontja sokrétű. Vannak, akik a valóságot realitásukban szemlélik, s mondanivalóikat általában erőteljes színekkel és határozott formákkal tolmácsolják. Vannak viszont, akik a természeti és társadalmi jelenségeket szubjektív zártságában látják, s élményeiket, gondolataikat áttételes eszközökkel, jelképszerűén fejezik ki. A Tárlat éppen mert a megjelenítési módok olyan partjait hidalta át, melyek között a nyelvezetkülönbségek differenciáltsága hullámzott, vált a természetelvű és az elvont szellemű ábrázolások változatos arculatú együttesévé. Mint ahogyan a felszabadulás utáni első szegedi országos kiállítás ismertetésénél tettük, úgy a negyedszázad múltával, a Nemzeti Galériában szereplő művészeink neveit is meg kell említenünk. így a katalógus sorrendjében: Dénes János, Dér István, H. Dinnyés Eva, Dorogi Imre, Erdélyi Mihály, Fontos Sándor, Hemmert János, Kopasz Márta, T. Nagy Irén, Cs. Pataj Mihály, Papp György, Pintér József, Sági József, Szabó Miklós, Szathmáry Gyöngyi, Szűcs Árpád, Tápai Antal, Tóth Sándor, Vincze András, Vinkler László, Vlasics Károly, Zoltánfi István és Zombori László vettek részt — a mintegy háromszáz művet kitevő — alkotásaikkal ezen a kiállításon.

261 A tetemes munkát igénylő, nehéz rendezői feladatot D. Fehér Zsuzsa művészettörténész, a Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa elismerést érdemlően oldotta meg. A tartalmi és formai szempontból egyaránt sokrétűnek mondható anyaWürtz Ádám : Népmese illusztráció. 1971. sz. tus, 32x42 cm. Mgt. 260 Szegedi Képzőművészek Tárlata. Bp. 1967. Magyar Nemzeti Galéria. Katalógus. Bev.: D. Fehér Zsuzsa.; Szegedi Képzőművészek Tárlata a Nemzeti Galériában. Népszabadság, 1967. aug. 12.; Szegedi Tárlat a Nemzeti Galériában. Délm. 1967. aug. 12.; Dömötör János: Megnyílt a szegedi képzőművészek tárlata a Nemzeti Galériában. Délm. 1967. aug. 13.; Akácz László: Szegedi Képzőművészek Tárlata a Nemzeti Galériában. Csm. Hírl. 1967. aug. 20.; Bojár Sándor: Szegedi képzőművészek a Nemzeti Galériában. Ország-Világ, 1967. aug. 23.; (Padányi Anna) P. A.: Szegedi képzőművészek tárlata a Nemzeti Galériában. Pest megyei Hírlap, 1967. aug. 24. (Perneczky Géza) P. G.: Szegedi képzőművészek kiállítása a Nemzeti Galériában. Magyar Nemzet, 1967. szept. 9.; Szegedi képzőművészek tárlata a képtárban. Délm. 1967. okt. 3.; D. Fehér Zsuzsa: A szegedi képzőművészet problémái a budapesti kiállítás tükrében. Tiszatáj, 1967. 12. sz. dec. 1185.; Szelest Zoltán: Szegedi Képzőművészek Tárlata a Nemzeti Galériában. Művészet, 1968. I. 21. 261 Szegedi Képzőművészek Tárlata. Bp. 1967. Magyar Nemzeti Galéria. Katalógus. Bev.: D. Fehér Zsuzsa. 287