Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

erős korlátozása is, amely — többek között — nem tette lehetó'vé a helyi festészet és szobrászat szükséges támogatását. Képzőművészeti vonatkozásban itt is érvényesült az az országosan tapasztalt fejlődésbeli stagnálás, mely szerint „...a szocializmus eszméinek átmeneti eltorzulása miatt a népi, közérthető, a nagy tömegekhez szóló művészet követelése elszakadt a művészi progresszió elvétől."

38 A negatívumok mérlegelésénél figyelembe kell vennünk azt a fáziseltolódást, mely ábrázolóművészeti fejlődés tekintetében Budapest és Szeged viszonylatában észlelhető volt. Míg a fővárosban az 1954-ben megrendezett V. Magyar Képzőművészeti Kiállítás a művészeti öncélúság térnyerési kísérleteiről tanúskodott, addig az itteni IV. Megyei Képzőművészeti Kiállítás a szocialista törekvések jelenlétét mutatta. Helyi kulturális életünkben, így Szeged festészetében is valamivel később jelentkeztek a jobboldali elhajlás tünetei. Ezek nálunk az 1955-ös Tavaszi Tárlat,

39 és az ugyanez év októberében létrehozott V. Megyei Képzőművészeti Kiállítás anyagában érződtek leginkább. A hiányosságok leküzdésére a helyi párt- és tanácsi szervek irányításával, 1955 nyarán ankéton viszgáltuk meg Szeged képzőművészeti helyzetét, s meghatároztuk azokat a feladatokat, melyeket helyi ábrázolóművészetünk megújhodásának érdekében teljesítenünk kell.

40 „A személyi kultusszal összefüggő szubjektivizmus — amint Láncz Sándor is írja — sok tévedés forrásává vált; s ismét bebizonyosodott, hogy a művészet irányításához sok tapintatra, türelemre és mindenek fölött elvi határozottságra van szükség."

41 Jóllehet, hogy a levont konzekvenciák megmutatkoztak az itteni VI. Megyei Képzőművészeti Kiállításon is, de a további fejlődés igazi kibontakozása csak az 1956-os októberi ellenforradalom leverése után mehetett végbe.

42 Elszármazott és elhunyt művészeink Szeged képzőművészetében az ellenforradalom bénító hatása csak rövid ideig tartott, mert festőink és szobrászaink már 1957 elején, egyre-másra rendezték meg egyéni kiállításaikat. Először Jánoska Tivadar, majd Vinkler László és utána Vincze András gyűjteményes kiállítása következett.

43 Bemutatott alkotásaiknak sikerük volt és a tárlatlátogatók száma örvendetesen megnövekedett. Példamutató kezdeményezésük után mind szaporodtak az egyéni tárlatok. 1958-ban Tápai Antal, a következő évben pedig Dorogi Imre rendezett érdeklődést keltő kiállítást.

44 Ő utánuk jött a pécsi Buday Lajos bemutatkozó tárlata, majd Beszédes Kornél, Hemmert János és Pintér József 'hármas csoportkiállítása.

45 Ezt követően Aino Hakulinen, Kopasz Márta, 38 Németh Lajos: Modern Magyar művészet. Bp. 1968. 118. 39 Szelesi Zoltán: Tavaszi Tárlat. Délm. 1955. jún. 30. 40 Szeged képzőművészetének fejlődéséről és problémáiról július végén nagyobb szabású vitát rendez a Népművelési Osztály. (Hír) Délm. 1955. júl. 12.; Szelesi Zoltán: A képzőművészeti vita elé. Délm. 1955. aug. 2.; Szeged képzőművészetének helyzete. Délm. 1955. aug. 7.; A szegedi képzőművészeti ankétról. (Hír) Szegedi Tükör, 1955. aug. 41 Láncz Sándor: A szocialista realizmus történetéből (1949—1956). Művészettörténeti Értesítő, 1965. 2. sz. 140. 42 Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete az ellenforradalom után. Tisza táj, 1958. júl. 43 Németh Zoltánné: Nem tétlenkednek a szegedi festőművészek. Kiállításra készülődik Jánoska Tivadar és Vinkler László. Sz. Népi. 1957. febr. 16.; Képkiállítást rendez május 12-én a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában Vincze András szegedi festőművész. Sz. Népi. 1957. áprl. 25. 44 Popp Lajos: Szeged nagyon sokat adott nekem. (Gyűjteményes kiállításra készül Tápai Antal szobrászművész. Délm. 1958. szept. 25.; (Lőkös Zoltán) l. z.: A tiszai-táj ihletett festője. Dorogi Imre gyűjteményes kiállításáról. Délm. 1959. máj. 20. 45 Megnyitották Buday Lajos festőművész kiállítását. Délm. 1959. dec. 5.; Beszédes Kornél, Hemmert János, Pintér József kiállítása. Szeged, Móra Ferenc Múzeum. Katalógus. Bev.: Szelesi Zoltán. 213