Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Ahogyan az irodalomban sokakat inkább a költészet, mint a próza vonz, úgy a képeket szeretők táborában is vannak, akik a poétikus hatású akvarellekben gyönyörködnek leginkább. Mert az igazi, áttetsző vízfestmények, mint a Szegeden élő Aino Hakulinen (1906) alkotásai is, pár soros verseknek tűnnek, melyekkel friss benyomásként érzékelteti a művésznő a látott táj szépségeit s azonosulását a természettel. Hakulinen, a finnországi Eno-ban született. Rajztanári diplomájának megszerzése (1927) után Franciaországban tett tanulmányutakat. Ezt követően országos jellegű tárlatokon vett részt és első önálló kiállítását 1932-ben Helsinkiben rendezte meg. Ebben az időben a finn Söderström könyvkiadó illusztrátora volt. Házassága révén, 1934-ben került Magyarországra. A harmincas évek közepén NewYork-ban a festőművésznők nemzetközi kiállításán ő is szerepelt. 1941-ig Pécsett élt, ahol a helyi tárlatokon rendszeresen részt vett. (Egy finnországi akvarelljét a pécsi múzeum őrzi.) Ezután költözött Szegedre és 1942-ben a múzeumban kiállított vízfestményeivel mutatkozott be.

114 Az eltelt évtizedek során szinte valamennyi itteni kollektív tárlaton képviseltette magát.

115 1950-ben a finn Művészeti Akadémia kiállítására meghívást kapott. Aino Hakulinen akvarelljeinek témái — néhány csendélettől és interieurtól eltekintve — főleg tájképi jellegűek, melyek kapcsán hol csendes vízparti részleteket, hol falusi vagy kisvárosi utcákat örökít meg. Japánosan könynyed hatású lapjait a szelíden kanyargó Tisza éppen úgy megihleti, mint a lágy borulatú helsinki tájak, melyeket egyként szeretve ábrázol képein. Ezek közül a „Tisza" c. vízfestménye — más műveivel együtt — a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében van. 1960-ban öt szegedi művésztársával rendezett csoportkiállítást, 116 1964-ben pedig a helyi képcsarnokban önálló tárlata volt.

117 Az itteni Sajtóházban 1972-ben állított ki. Puha színeket felrakó ecsetjét nem az indulatos szenvedély, hanem a kiegyensúlyozott derű vezeti, s opálos fényű képein a drámai akkordok helyett lírai hangok szólalnak meg, hogy tartózkodóan de félreérthetetlenül kifejezzék az ember és táj elszakíthatatlan kapcsolatát. Az elmúlt években Aino Hakulinen tanulmányúton volt az USÁ-ban és Olaszországban. Az akkor szerzett művészeti tanulságoktól indítva, ábrázolásmódja a modernebb hangvételű stilizálás („Mesevilág", 1967) irányába fordult. A harmincas években a képzőművészeti vonatkozásban is egyre súlyosodó bajokat különböző társulásokkal vélték orvosolni. Ezek közé tartozott — a festőket, építészeket és szobrászokat összefogó — Szegedi Fészek Klub megalakítása, mely a helyi s budapesti művészek alkotásaiból rendezett közös tárlattal (1930) próbálta 111 Temesváry József: Műteremlátogatás Aino Hakulinen-nél, a Szegeden élő finn festőművésznőnél. Délm. 1942. áprl. 15.; Temesváry József (t.j.) : Hakulinen Aino finn festőművésznő gyűjteményes kiállítása a városi múzeumban. Délm. 1942. máj. 30. 115 Szegedi Képzőművészek Retrospektív Kiállítása, 1945—1958. — Katalógus. Bev. : Szelesi Zoltán. Szeged, 1958. 116 Hat szegedi festőművész kiállítása (Aino Hakulinen, Kopasz Márta, Rimanóczi Géza, Szekfű János, Szőke Győző és Vincze András tárlata). Délm. 1960. febr. 28.; Hat szegedi festőművész műhelyéből. Délm. 1960. márc. 6.; Hat szegedi festőművész kiállítása. — Katalógus. Bev.: Szelesi Zoltán. Szeged, 1960. 4. 117 Szelesi Zoltán: Két kiállítás (Aino Hakulinen akvarelljei; Rajztanárok alkotásai). Délm. 1964. jún. 17.; Szelesi Zoltán: Tóbiás György és Aino Hakulinen kiállítása Szegeden. Művészet, 1964. okt. 10. sz. 38—39.; (Tandi Lajos) T. L.: Kiállítási napló. (Aino Hakulinen és H. Dinnyés Éva tárlata.), Délm. 1972. szept. 3. 200