Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

realizmussal, tárgyilagosság a pszichológizmussal, groteszk a tipikussal, hétköznapiság a mágikussal. Bár táblaképeiben a szürrealizmuson van a hangsúly, alkotásai — fó'leg portréi — mégis magukon viselik a hitelesség lényegét, anélkül, hogy mereven ragaszkodnának a látvány adottságaihoz." E megállapítást Bordás szegedi tárlata is tükrözte, melyet a helyi képtárban 1971-ben rendezett meg.

100 Bordás Ferenc széleskörű tematikai érdeklődésébe városrészletek, ipari- és mezőgazdasági jelenetek, balatoni tájak is beletartoznak. De szellemes megoldású, franciásan könnyed ex-librisei, újévi kártyái és más lapjai nem kevesebb sikert hoztak a nemzetközi kiállításokon is, mint ezt — többek között — a lipcsei (1962), hamburgi (1966), comói (1968), budapesti (1970), illetve a minszki (1970) és a III. s IV. Malborki Nemzetközi Ex-Libris Biennalen való rangos tárlatszereplései is bizonyítják. A személyében csakúgy, mint alkotásaival a határainkon messze túl is gyakran megforduló Bordás Ferencet egyéb kitüntetések mellett 1965-ben a Firenzei Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjául választotta. Grafikáival a szegedi múzeumban is képviselve van. A fentebb vázolt, s többek között Buday Györggyel összekapcsolt helyi grafikuskultúra harmincas évekre eső kibontakozását Kopasz Márta nevének említésével zárjuk. A Szegedi Tudományegyetem Buday után megüresedett grafikai-lektori állását (1937—52 között) ő töltötte be. Több mint három évtizedes itteni rajzpedagógiai és alkotóművészi munkássága során — melyre később visszatérünk — Kopasz Márta összekötő kapocs lett a Buday és köréhez fűződő helyi fametszők és az ő eredményeiket kamatoztató mai fiatal szegedi grafikusgeneráció között. Korszakváltás előtt Azok a válságtünetek, melyek a Tanácsköztársaság bukásától kezdve Szeged társadalmi, kulturális és művészeti életében kimutathatók, a felszabadulás előtti évtizedre megsokszorozódtak. Sőt az egymással összegfüggő kül- és belpolitikai helyzetnek megfelelően a második világháborúba torkolló válság Tisza-parti városunkban is általánossá válik. Az itteni újságban egyre sűrűbben kapnak helyet a munkanélküliek tüntetésével, a kommunista szervezkedésekkel, s ezek megtorlásával foglalkozó cikkek. „A magyar Alföld szaharai állapotá"-ról a helyi napilap „megdöbbentő adatok"-at közöl. „A tápéi réten 50% az analfabéta" — írja, de „...mit tehet ott az iskola, ahol nincs út, nincs orvos, nincs szülésznő, nincs patika, posta, telefon, közigazgatás."

101 A népi írók a fasizált Horthy-rendszer elleni vádjaikkal segítettek leleplezni az alföldi parasztság nyomasztó helyzetét, melyet a Viharsarok nagy festőinek, Tornyainak, Kosztának a vásznai is híven kifejeznek. Szegeden Nyilasy derűs parasztfestészetének valóságot széppé tevő idillizmusát Buday György népi tragédiákat tükröző fametszeteinek drámaisága váltotta fel. Festészeti vonatkozásban is ekkorra már kibontakozott, a nagybányai indítású Nyilasy és Károlyi hagyományait továbbfejlesztő, második generációba tartozó Vlasics Károly, Dorogi Imre posztnagybányai iskolás helyi változatú piktúrája, továbbá Erdélyi Mihály mesélő festőköltészete, melyek az akkor szárnyát bontogató Vinkler László modern szellemű képeivel együtt felváltják a város festészetének natura100 Tóth Ervin: Bordás Ferenc grafikái. Művészet, 1962. dec. 12. sz. 36.; Galambos Ferenc: A hatvanéves Bordás Ferenc. Művészet, 1971. 4. sz. áprl.; Bordás Ferenc grafikái. Délm. 1971. nov. 13., nov. 16.; Tóth Ervin: Bordás Ferenc művészete. Műgyűjtő, 1972. 3. sz. 101 Délm. 1928. márc. 21.; Délm. 1928. júl. 20. 195