Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma alkotóműhely volt a haladó szellemű tehetségek, így a barátságban levő Buday György és Radnóti Miklós számára is. Egymást ihlető alkotói kapcsolatukkal Csaplár Ferenc elemző módon foglalkozott.

91 Megállapítása szerint a népköltészet élménye mindkettőjükre hatást gyakorolt. Radnóti verseiben és Buday fametszeteiben a szimbólumként megjelenített templom,, valamint galamb, a halas víz motivációi és a napsugaras alsóvárosi házak „glóriája", közös asszociációkat keltő jelképrendszer tartozékai voltak. A ballada műfajához való vonzódás — mely a fenyegető fasizmus idején közérzésként jelentkezett — szintén rokon érdeklődésűekké tette őket. A korabeli falusi nép sorsának tragikus problémái, a paraszti élet zártsága, kilátástalan jövője miatti vallásba menekülése a költő és grafikus közös mondanivalója alkotásaiban kimutathatók. Míg Juhász Gyula Károlyi Lajosért állt ki szenvedélyesen, addig Buday György Radnótiért tett többet. Kettejük eszmei és művészeti azonosulását híven tükrözi Radnóti „Új hold" с verseskötete (1935), melyhez Buday hét fametszetet készített. A háború borzalmait kivetítő „Hispánia" szintén közös munkájuknak tekinthető. A harmincas évek közepétől ismét a balladák szuggesztív és a népmesék hímes világa felé fordult. Az Ortutay Gyula gyűjtéseiként megjelent Székely Népballadák (1935) és a Bátorligeti Mesék (1937) с kiadványokat illusztrálja. Az előbbinél a székely néplélek drámai motívumait az egymással összecsapó fény-árnyék harcával érzékeltette. A mesék humoros groteszkségű jeleneteit pedig színes fametszetekkel ábrázolta. A jelzett évszámok között, 1936-ban hozta létre — a Malmőben megjelent — Madách Tragédiájához készített 25 metszetét, amelyeken az emberiség sorsát — szociális szempontból felfogva — szinpadképszerűen oldotta meg. Ennek tanulságait a Szegedi Szabadtéri Játékok díszleteinél használta fel. A Jézus életéről szóló Mauriac-kötetbe (1936) került illusztrációi — egy-egy modern, olykor székely alakkal kifejezett — érzelemteljes emberábrázolások. A legendákkal szemben nagyon is a kor feszülő hazai társadalmi helyzetét tükrözte az a Keresztúry Dezső által szerkesztett, németül megjelent — magyar írók műveit tartalmazó — Ungarn с. novelláskötet, melynek a felvetett problémákat jól kihangsúlyozó Buday volt illusztrátora. Tamási Áron Ábel-triológiájához (1937) készült metszetein a valóság és a költészet keverednek egymással. Buday György kiváló grafikai munkássága nem maradt eredmény nélkül. 1936-ban a Zichy Mihály grafikai díjat nyerte el. Leginkább jelzik ezt azok az elismerések, melyeket külföldről kapott. A British Museum több mint 30 metszetet vásárolt (1935) tőle, s grafikáival a különböző nemzetközi (lipcsei, firenzei, párizsi) kiállításokon (1937) díjakat nyert. Mégis az itthoni nyomasztó, szorongást keltő élethelyzet — mely egy újabb világkatasztrófa előérzetét sejtette—mint sokak, úgy Buday számára sem volt elviselhető. Amíg bírta, barátjával, Radnótival együtt dolgozott a Független színpadmozgalom (1937) tagjaként, de egyre többet tartózkodott külföldön. Ösztöndíjas évei alatt, Rómában készült munkái („Primavera Italiana, L' Annunziazione Umana, 1937) az ember boldogságkeresését tolmácsolják. „1938-ban — írja Csaplár — csaknem évtizednyi közös munka után — néma tiltakozásként — feloszlik a Művészeti kollégium is. "

92 Ezzel Buday György pályafutásának jelentőségteljes szegedi szakasza lezárult. Ez idő alatt létrehozott számos alkotását a Móra Ferenc Múzeum őrzi. Mint egykor a Tisza-parti városból elindult s idegenben híressé lett Csáky József és Moholy-Nagy László, — Buday is külföldön telepedett le. Szeged után London lett további munkásságának színhelye, ahol a már nemzetközileg is elismert 91 Csaplár Ferenc: Radnóti és Buday György. Tiszatáj, 1964. nov. 9. 92 Csaplár F.: i. m. 191