Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Dinnyés Ferenc : Pihenő. 1944. o. v. 62x87 cm. MFM és festményei („Pihenő", 1944) már túlviszik őt témában a helyi parasztábrázolókon és eszmeileg a Szocialista Képzőművészek Csoportjához fűzik tevékenységét. Dinnyés Ferenc a felszabadulás után az élvonalbeliek között van, akik társadalomformáló erőt, eszmeiséget visznek művészetükbe. Igazolja ezt többek között az a kiállítási beszámoló is, melyet az 1945 márciusában Szegeden megrendezett „Demokratikus Magyarország Első Képzőművészeti Tárlatá"-ról írt a helyi újság: „...a képek között felbukkan egy-kettő, mely szakít а Г art pour Г art elvével és irányzatot visz a művészetbe. Ezek közé tartozik Dinnyés Ferenc néhány erőteljes, harsogó színnel megmintázott: a „Politikai oktatás" és az „Öregmunkás" с képe."

42 A hatvan éves művész, a megújhodás útjára lépő szegedi képzőművészet kibontakozása érdekében először több cikket írva, tollal is harcol. Azonban „...őszinte kritikáját, a szocializmusért aggódó magatartását, képeinek eszmeiségét és írásban is közzétett haladó nézeteit — állapítja meg a művész életművét rendező D. Fehér Zsuzsa — nem fogadták értéke szerint, s a köztiszteletben álló idős mester munkáit egy hamis felfogás jegyében gyakran visszautasították... Fájóan nélkülöznie kellett azt a széles társadalmi visszhangot, amelyre egész életében vágyott."

44 42 (-i.): A szegedi írók, Újságírók, Képzőművészek és Színművészek Szabad Szakszervezete színvonalas és érdekes kollektív kiállítást rendezett a DISZ székházában. Délm. 1945. márc. 25. 43 Hogyan lehetne a nyomorgó képzőművészeten segíteni. Dinnyés Ferenc festőművész javaslata. SzNépszava, 1946. nov. 3.; (Dinnyés Ferenc)D. F.: A szegedi képzőművészek kiállítása. Délm. 1947. máj. 31.; Dinnyés Ferenc: A szociáldemokrata képzőművészek kiállítása. Délm. 1947. nov. 27.; Dinnyés Ferenc: Meghalt egy szegedi festőművész, (Váradi Kálmán). Délm. 1948. febr. 3. 44 Dinnyés Ferenc emlékkiállítása. Katalógus. Szeged—Budapest 1968. Bev.: D. Fehér Zsuzsa. 9—10. 176