Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

tőnek kellett megkeresni kenyerét. Ezen a területen is: visszatérő érdeklődéssel fordult olykor e sok ötletet és választékos ízlést kívánó műfajhoz. Hat évig tartó tanulmányai során beiratkozott a Képzőművészeti Főiskola esti tanfolyamára, ahol Ferenczy Károly és Hegedűs László keze alatt fejlődött tovább. Mestere, Ferenczy oltotta belé a természet folyton változó jelenségeit kutató, megfigyelő szenvedélyt, a plein air fény- és színproblémáinak tanulmányozását. A Ferenczy által közvetített nagybányai eredmények Dinnyés művészi kibontakozásának alapjaivá váltak, és az alföldi táj karakterét feltáró festészete ebben gyökerezik. Dinnyés Ferenc: Részlet az Ipar utcából. 1924. o. v. 47X65 cm. MFM Tanulmányai befejeztével pár hónapot Párizsban töltött, majd megnősült, és 1910-ben Szegedre került. Itt azonban alig melegedhetett meg, mert 1914-ben behívták katonának. Rövid idő múlva Doberdónál súlyosan megsebesült és 1918-ban rokkantán szerelt le. Ezek a körülmények sem térítették azonban el művészi célkitűzéseitől, midőn hazakerült, Dinnyés nagy erővel és szorgalmasan kezdett újra dolgozni. Festészetének kibontakozása voltaképpen ekkor kezdődött el. Első helyi bemutatkozása a Tanácsköztársaság idején 1919 májusában volt, amikor is közel 30 festményt állított ki, („Tisza-part Tápénál", „Újszegedi parkrészlet", „Szegedi ház", 1919). Ekkor írta róla Juhász Gyula, hogy „...Dinnyés Ferenc tájképei egy igen rokonszenves és vérbeli festőt mutatnak be, aki friss és meleg színeivel máris a beérkekezettek sorába került ezen a fővárosi nívót képviselő kiállításon. Szegedi tájak ihletik Dinnyést, szegedi kolorit csillog a képein, amelyek a téli és nyári napsütést és a 172