Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

fiatal nők és hiányos öltözetű, vidám apróságok sürögnek. Az alkotás egésze, rajza, az alakok elrendezése szilárd szerkezetű. A művész az eleven csoportfűzésben és a kifejezésteli mozdulatok megkeresésében egyaránt jól oldotta meg feladatát. Bár a vonal az uralkodó elem, s a szín csak hangulati kísérő, a kompozíció gazdasága és térbelisége figyelemre méltó fokon áll. E művének megfestése hosszabb időt vett igénybe, sok kutatás, javítgatás, az akadémiai kötöttségekkel való küzdelem járt vele. A tárgyias megfogalmazás itt még fontosabb cél, mint a valóság átköltése, — azonban a táj és ember kapcsolatának szerves megteremtése a művész jelentős eredménye menye.

80 Hogy Nyilasy megtalálja festői önkifejezését, igazán csak itthon, a Tisza mellett adódtak számára megfelelő témák. Előbb a Kamarás-erdőben ütötte fel tanyáját, majd Horgos utcáit járta. Ekkoriban festette a „Horgosi templom fákkal", a „Szerelmespár" (1903), a „Tanyai fiatalság" (1905) és a „Hazatérő munkáspár" (1909) с alkotásait. Ezek közül az első három műve a szegedi múzeum, a negyedik képe pedig a Nemzeti Galéria tulajdonát képezi.

81 A húszas évek elejétől, miután Horgos elzárult előtte, Tápé parasztlegényei, lányai, munkáséletű földművesei lettek képeinek végleges alakjai. Nyilasy a század első éveitől kezdve nemcsak a helyi tárlatokon szerepelt rendszeresen, hanem Szabadkán, Aradon és Budapesten is. Műcsarnoki sikereiről a fővárosi lapok kritikái tanúskodnak.

82 „Vasárnap" с festményével 1908ban elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó 1000 koronás díját,

83 s a bécsi Künstlerhausban szintén feltűnést keltett vele. Háromszor kiérdemelte az Andrássy-féle 4200 koronás ösztöndíjat,

84 melyből azután európai tanulmányútját fedezte.

85 Mindig sietett azonban az Alföldre, mert embernek és művésznek is csak itthon érezte jól magát. Az egyik aránylag korai alkotása, a „Gombaszedők"

86 jó példája annak az eredménynek, melyet a „Cigányok" óta a könnyed, levegős képek megfestése terén elért. E művén két fiatal parasztlány indul gombát szedni. A kékszoknyás, födetlen fejű kisebbik lányka serényen lépked előre, maga mögött hagyva piroskötényes, fejkendős nénjét. Mezítláb tapossák a rét száraz, szúrós füvét. A lányok alakját a kép középterében helyezte el, melyek a mű jelentékeny részét kitöltik. A sárga gyepes előtér és a töltés mögötti bokros, kis házakkal tarkított háttér csak kevéssé tagolt. Az ember és a táj egységét mutató kapcsolata itt is jól érvényesül, melyet az alkotáson szétáramló fény teremt meg. A „Hazatérő munkáspár"

87 c, horgosi tartózkodása alatt készült művén megfigyelhetjük az elmélyült tartalom felé való törekvését. Festményén a lenyugvó nap fényétől megvilágítva, mezítlábas munkáspár halad a falun keresztül, a napi földmunkából hazafelé. A zöld sokféle árnyalata tölti be a képét. Örömben és bánatban összeszokott, egyszerű parasztok e művének szereplői. Figyelemmel kícsérhetjük, hogy a festő korábbi mérsékeltebb ecsetkezelése bátrabbá, szenvedélyesebbé válik, alkotása nehéz életű embersorsot jelenít meg. Nyilasy Sándor művészetének sajátos vonása, hogy szinte kizárólag a verőfényes nyarat, a virágzás időszakát, szülőföldjének természeti gazdagságát ábrázolja. 80 A szegedi tavaszi tárlatról. SzH 1901. márc. 30., 31., áprl. 4. 81 Két szegedi festmény az állam birtokában. SzH 1903. dec. 19. 82 Nyilasy Sándor dicsérete. SzH 1903. dec. 3.; Aradi lap Nyilasv Sándorról. SzH 1905. márc. 30.; Nyilasy Sándor sikere. SzH 1905. nov. 15.; SzH 1907. nov. 15. " 83 Nyilasy Sándor kitüntetése. SzH 1908. márc. 24. 84 A Lipótvárosi Kaszinó díját: 1000 koronát, Nyilasy Sándor kapta meg. Művészet, 1908. 65. sz. ; Nyilasy Sándor ösztöndíja. SzH 1908. dec. 5. 85 Nyilasy Sándor „...Német-, Olasz-, Angol-, Spanyolországban és Hollandiában tett tanulmányutakat." — Nyilasy Sándor-emlékkiállítás katalógusa. Szeged, 1934. bev. : Szalay József. 86 Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában (o. v. 95,5X80,5 cm. J. j. 1. „Nyilasy") 87 Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában (o. v. 117X117 cm. J. b. 1. „Nyilasy") 10 Évkönyv 145