Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Károlyi kiemelkedő egyénisége volt Szeged gazdag múltú képzőművészetének. Neve és oeuvre-je érdemtelenül kevéssé ismert és méltatott, de válogatott műveiben kifejezésre jutott értékei kétségtelenül az alföldi mesterek közé, a lírikus Endre Béla mellé utalják őt. Poétikus egyéniségének állít emléket Juhász Gyula „K. L." című költeménye:

75 Egy megdicsőült művész derűs arca Szobám faláról szembe néz velem. Alvás előtt és ébredés után is Ölelkezik vele tekintetem. Ó mosolyog, ha szomorú a lelkem Es mosolyog, ha örvend a szívem Es fényben, árnyban, őszben és tavaszban Csak mosolyog némán és szelíden. Fejem deres lesz, szemem fénye elhuny, Kifosztanak a gondok, a napok Elhagynak a remények és barátok, О híven őriz, arca rám ragyog. Egy másik életből mosolyog immár, Mint aki győzött, s kinek titka van De itt hiába mondaná nekem meg, Majd egyszer érte elmegyek magam. Nyilasy Sándor tápéi parasztképeiről Károlyi Lajos és Nyilasy Sándor pályakezdéséről már szólottunk, jelezvén, hogy különböző festői stílusú egyéniségek, rokonulásuk azonban az a közös vonás, hogy halálukig ragaszkodtak szülővárosukhoz. Életüket itt, a Tisza-partján élték le és kiváló tehetségük, termékeny munkásságuk révén Szeged képzőművészetének vezető alakjaivá emelkedtek.

76 Nyilasy Sándor színpompás képein a komorságnak semmi nyomát nem találjuk.

77 Műveiben a napsütötte Tiszatáj népének életkedvét meggyőző erővel fejezte ki. „Mielőtt Nyilasy Szegeden fellépett — írja Lyka Károly —, itt nem támadott kép, amely a festő és a néplélek, a népélet közötti közelséget annyira mutatná, mint ezek az idevaló munkák. Egyenes megragadásai a látott dolgoknak, a tájaknak, az alakoknak, a nép munkás, vagy csöndes boldogságú életének. De, ha még olyan behatóan ragaszkodik is a művész a látott valósághoz, mégis hozzátesz még egy értéket: valamennyit megaranyozza meleg kedélye."

78 Nyilasy sokat ígérő fejlődésének elején érezhető a keresés nyugtalansága. Ezt mutatják — többek között — a „Csordakút"

79 és a „Cigányok" (1900) с nagyméretű képei is. Utóbbi festményén poros országúton haladó vándorcigányokat látunk. Az ekhós szekér körül a cigánycsalád tagjai: komoly, barna férfiak, tarka ruhájú 75 Juhász Gyula: Összes versei. Bp. 1959. 807—808. 76 Szelest Zoltán: Nyilasy Sándor, Csongrád megyei Füzetek. 14. sz. Szeged, 1955. 77 Szelesi Zoltán: Alföldi mesterek. Csongrád megyei Hírlap. 1958. márc. 2.; Szelesi Zoltán: Koszta, Tornyai, Nyilasy. Délm. 1958. áprl. 30. 78 Lyka Károly: Nyilasy Sándor-emlékkiállítás. Az 1934. május 19. megnyitáson tartott előadás. Szeged, 1934. 9—10. 79 Nyilasy Sándor: Csordakút-ja. SzH 1900. jan. 30. :" 143