A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Juhász Antal: Átokháza. Egy tanyasor települése és közösségi élete

válni. Ez nem mellékes körülmény! De mielőtt a földrajzi név lehetséges eredetére kitérnék, lássuk a szegedi Átokháza betelepülésének folyamatát. Területünk a 18. század végéig minden bizonnyal homokos puszta, ahol legeltető állattartás folyt. A Balla-térkép a Szabadka határától Üllés pusztáig terjedő hatalmas, több tízezer holdas térséget baromjárásnak jelöli. Ismert, hogy a szegedi polgárok az alsó- és felsővárosi pusztán a középkor óta sokezer szarvasmarhát, lovat, juhot tartottak, — nem véletlen, hogy évszázadokon át pörösködtek még a szomszédos kun puszták használatáért is. A II. József-kori katonai felmérés térképlapjai a gémeskutakat is föltüntetik a homoksíványok közötti legelőkön. E tájon vezet át a Félegyházát Szabadkával összekötő út és a Szeged—Baja közötti országút, — mindkettő fontos kereskedelmi útvonal, melyeken a nagy vásárokra sokezer jószágot felhajtanak. A Balla-térkép 1814. évi másolata az első, amely a Szaíalagi homokot és környékét körülhatárolt területként ábrázolja. Úgy látszik, hogy Buday Mihály mérnök, a térkép másolója a Ballá felmérése óta a határban történt változásokat is föltüntette. Területünk körülhatárolásából arra kell következtetnünk, hogy e földeket kiszakították a közlegelőből és más, városközeli földekhez hasonlóan kaszálónak kezdték használni. Egyébként az 1747. évi szegedi határtérkép is arról tanúskodik, hogy az első szállások kaszálónak alkalmas területeken létesültek. A Szatalagi homok parcellázásának idejét egyelőre nem ismerjük, de a Buday-féle másolat alapján 1814 előttre kell tennünk. Giba Antal 1840 táján készített felmérése már egy teljesen felparcellázott hosszú földsávot mutat.

2 A Giba-térképen Szatyalag vagy Atokháza a Körösi homoksiványnál kezdődik és hosszú, északnyugat-délkelet tájolású, összefüggő sáv egészen Balota ill. Ötömös, pusztáig. A térkép színezéséből egyértelmű, hogy az itteni földeket kaszálónak használták. Néhol időszakonként vízállásos semlyékek, kis erdőfoltok tarkítják. Az említett homoksíványtól Balotáig 29 parcellát mértek ki (1505—1533 helyrajzi számokon). Művelt föld 4 parcellán (egyiken szőlő!), épület vagy épületcsoport 13 kaszálón található. Ahol megművelt föld van, ott valamilyen szállás is épült. Tudjuk, a rét lekaszálása, a széna összegyűjtése nem igényelt hosszabb tartózkodást, de a város a szatalagi homokot nem is kaszálóknak szánta. Ferenczi János tanító 1873-ban a következőket írja: „Átokháza másképp Szatyorlak (?), hogy a szabadkaiaknak a szegedi határba való becsapásait megakadályozza a város, e futóhomokot kiosztotta tanyaföldnek, s mivel az több évig nem termett semmit, azért nevezték el az ott lakók Átokházának."

3 A város tehát a szabadkai pásztoroknak a szegedi határban való legeltetéseit kívánta volna megakadályozni e tanyasor telepítésével. Néhány évtizeddel a megtelepülés után Ferenczi bizonyára még élő szemtanúktól jegyezhette le a telepítés indítékát. Megerősítik ezt a ma élő átokházi parasztemberek visszaemlékezései: „Nagyapám mesélte, hogy azért adták el ezt a sor földet, hogy a szabadkaiak ne csapjanak át a szegedi járásra legeltetni." (N. I.) „Szeged városa egy dűlőföldet adott el a határon, hogy benépesítse a határrészt." (F. Gy.) Amit Ferenczi János a határnév eredetéről ír, azt nem sokkal később Tömörkény István gyűjtése is alátámasztja : 2 Giba Antal határfelméréséről Oltvai Ferenc írt. A térképlapokról másolat is készült, a Csongrád megyei 1. sz. Levéltár és a Móra Ferenc Múzeum egy-egy sorozatot őriz. Átokházát 1. a 170, 183, 184, 185, 186, 187 sz. térképszelvényeken. 3 Ferenczi /., Szegedi helynevek. Magyar Nyelvőr 1873. 95. — A Szatyorlak név véleményem szerint a több térképen is jól olvasható Szatyalag téves írásából vagy félreértéséből származhatott. Sehol másutt nem akadtam e névváltozatra. 84