A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Tóth Ferenc: Makó településtörténeti vázlata

terni tanár tervezésében 1924-25-ben elkészült a vasúti híd.

33 A közúti fahidat 192729-ben — Szikszay Gerő tervei alapján — vasszerkezettel cserélték ki.

34 1944. szeptemberében a horthysta hadvezetés mindkét folyami hidat felrobbantotta. A közúti híd megsemmisült szakaszán — idegilenes jelleggel — a szovjet csapatok fahidat vertek. A felrobbantott hidak végleges helyreállítását a SZCSV javító-műhely végezte el. A forgalom növekedésével a régi közúti híd szűknek bizonyult. Darvas Endre, az Út és Vasúttervező' Vállalat csoportvezetője tervezésében az új híd építése folyamatban van. A vasútvonalak kiépítéséig a Maros az ország legfontosabb sószállító útja. A 12 láb hosszú, 3 láb széles és 4 láb mély kincstári hajók sűrűn közlekedtek, és Makónál is gyakran kikötöttek. A régi sóház a Maros-partján állt, a mai villanyteleppel szemben. Az itt húzódó utcát Sóház utcának nevezték. A folyó 1754. évi részleges szabályozása során a mai József Attila Gimnázium telkén építették fel a két sópajtát és a kiszolgáló épületeket (sóhivatal, strázsaház, lakások, istálló). Ezután a mai Szabadság teret és Kossuth utcát nevezik Sóház utcának. Mivel a régi sóház épületét sörfőzésre használják, az eredeti Sóház utca neve Sörház utcára változik.

35

) Jelentős sóelosztó központ alakul ki Makón. Szirbik Miklós adatai alapján: „Elkel itt esztendőnként 24—25 ezer mázsa só, s bejön érte 156-160 ezer for. p. p.

36 Az 182l-es árvíz idején 10 600 mázsa só olvad el a pajtákban.

37 A gabonát külön e célra készített hajókon szállították. Szirbik Miklós megjegyzi: „Gabonakereskedés végett is jár innét egy-két kishajó Szegedre; még több onnét ide, kivált ősszel, kukoritza vásárlásra lejönnek néha, mikor t. i. a Bátskában drágább a gabona, mint itt, a dunai hajók is."

38 A sószállító hajókat víz ellenében emberi erővel, a nagyobbakat állati erővel vontatták. A vontató utak neve ficsorjárás volt. A faszállítás tutajokkal történt. Gyergyóremetéről 8—9 láb hosszú tutajok indultak lefelé, Maros újvárnál a vízbőség lehetővé tette 4—4 tutaj összekötését.

39 Szirbik Miklós szerint: „Szállíttatnak ugyantsak Erdélyből épületre való fenyő és kemény, a határszéli és más közelebbi erdőkből tűzifák. Vágynak Makónak két fapiatzai, egyik a városnak felső, másik az alsó végén, mellyek tartják fával nem tsak a várost, hanem a szomszéd helyeket is."

40 A rönkök feldolgozására helységünkben több fűrésztelep létesült. Az artézi kutak megjelenéséig a Maros kitűnő ivóvizet biztosított a város lakói részére. A vízhordás talicskával történt. Palugyaynak is feltűnt, hogy „Makón mindent talicskával visznek, még a vizes kantákat is a Marosnál abba rakják."

41 Szirbik Miklós leírása szerint is a Maros vize ivásra „igen alkalmatos, és a Fekete Körösi után valónak tartatik. Minthogy azonban igen zavaros : a kimerítés után fél vagy egésznap is félre szokták tenni, hogy az iszap az edény fenekére leülepedjen; szűrőkő keveseknél van."

42 33 Tiszteletére a híd lábánál születésének 100. évfordulója alkalmából emléktáblát állítottak. 34 Az elbontott faanyag egy részét Návay László árverésen megvette, és ebből készítették az ó-földeáki templom főoltárát, szószékét és a kegyúri padokat: Az ó-földeáki templom története. Az ó-földeáki római katolikus egyház irattára. Másolatban a József Attila Múzeum adattárában. 35 Kelemen F., A makói utcák. Csongrád Megyei Hírlap 1966. október 9. 36 Szirbik i. m. 28. 1. 37 U.o. A mennyiséget bécsi mázsákban számították. 1 bécsi mázsa= 100 font, 1 font = 0,56 kg. 38 Szirbik i. m. 32 1. 39 Eperjessy K., Politikai és gazdasági elemek a Maros történetében. Emlékkönyv Károlyi Árpád születésének nyolcvanadik évfordulója ünnepére. Bp., 1933. 147. 1. 40 Szirbik M., i. m. 32. 1. 41 Palugyay /., Magyarország leírása IV. Pest, 1855. 81. 1. A makói talicska elsődleges funkciója a vízhordás volt, ezért alakult ki a ládás típusú; a hagymatermeléssel és a piacba járással kapcsolatos szerep másodlagos. 42 Szirbik i. m. 32. 1. 55