A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)
T. Knotik Márta: XVIII–XIX. századi fémtárgyak és mesteremberek
téki leltárából 34 pedig kitűnik, hogy a család kifejezetten szerette az ezüstholmikat. A tejeskanna egészen napjainkig anyáról-leányra örökló'dött. Az ezüstmunka mestere id. Prandtner József. A XIX. századi Pest jelentős ötvös családjának legidősebb tagja, aki a század első évtizedeiben dolgozott 35 . A tejeskannát a pesti hitelesítőjegy szerint 1823-ban készítette. Szólnunk kell itt a mester egy korábbi alkotásáról is, melynek szintén szegedi vonatkozásai vannak. Ez a magántulajdonban levő kanna (19. kép) csak valamivel kisebb az előzőnél, formája azonban sokkal kecsesebb. Finom, maratott-trébelt-poncolt díszítése mértékkel borítja az amphora alak nyakának, testének és talpának hangsúlyozott részeit. Az ezüstmü pesti hitelesítőjegye és mesterjegye alapján 36 1816 körül készülhetett. A kannát SchaefTer-Götz hagyatékként őrzik. Schaeffer Ádám vaskereskedő, német birodalmi nemes ember volt, 1800-ban jött Szegedre feleségével, Gréhl Teréziával. 1809-ben empire ízlésű házat terveztet Vedres Istvánnal. A ház pazar berendezéséből a drága ezüstök sem hiányoznak 37 . Valószínűleg ezek közül való ez a kanna is, melyet fiuk, ifj. Schaeffer Ádám (sz. : 1806) vaskereskedő és felesége Götz Borbála örökölt 38 . így maradt meg a család emlékezetében Schaeffer-Götz hagyatékként. Reméljük, hogy a Szegeden őrzött ötvöstárgyak rövid leírásával és a hozzájuk kapcsolódó XVIII— XIX. századi mesteremberek ismertetésével hasznos adatokat szolgáltattunk az oly kevéssé ismert szegedi mesterségek történetéhez. FÜGGELÉK A táblázatban feltüntetett, de a dolgozatban nem tárgyalt mesterek adatai: Eberhandschuch Cristianus lakatosmesterrel 1750 — 55-ig találkozunk, ez utolsó évben ő a céhmester. Eberhandschuch Josephus lakatosmester feltehetően az ő fia. 1765. február 11-én fiatalon, 36 éves korában halt meg özvegyen hagyva Catharinát. Exler Josephus lakatosmestert 1740. február elsején polgárosították. A polgárosító irat származási helyét nem jelöli, a mestert magyarnak írja. 1759. január 15-én — valószínűleg másodszor — házasodik, feleségül véve Kronmajer özvegyét, Anna Máriát. Ugyanez évben ő tölti be a céhmesteri tisztet. Vurczer Antonius lakatosmester 1741. július 5-én lett szegedi polgárrá. 1752-ben ő a céh mestere, majd öt év múlva — 1757. március 29-én — negyvenhat éves korában halt meg. Mewen Joannes Geldriából származó lakatosmester 1757. november 6-án házasodik be a Vurczer családba, feleségül véve Vurczer özvegyét, Máriát, aki valószínűleg az év elején meghalt Vurczer Antonius özvegye. Még e hó (november) 16-án a szegedi polgárok sorába lép. A hatvanas években vagyona három házra szaporodik, majd lecsökken egyre. 1764-ben céhmester. Ötvenhárom éves korában, 1783. január 2-án halt meg özvegyen hagyva Máriát. Gaigner Ferdinándus Sopronból származó sarkantyúcsináló mester 1756. március 2-án házasodik be Szegedre feleségül véve Golbin özvegyét Catharinát. Még e hó 26-án Szeged polgárává lett. 1761-ben ő a céhmester. Egészen fiatalon, 36 évesen halt meg, özvegyül hagyva Catharinát 1761. április 27-én. Az özvegy még ez év őszén újra férjhez megy Joannes Mack lakatosmesterhez. 34 A nagyapa Oexel Mátyás zombori aquisitor, a nagyanya Vollbrunn Margit, Szeged főbírájának leánya. 35 Kőszeghy E., i. m. Bp., 1936. Pest címszó és Bóka L-né, i. m. 36 A jegyek kiöntőjén és talpának peremén is szerepelnek: Kőszeghy E., i. m. Nr. 493 és Nr. 395. 37 Czimer K., A Szeged-Belvárosi Kaszinó százéves története. Szeged. 1929. 58. 1. és Bálint S., i. m. 92.1. 38 A Götz-család házbirtokokból, bérletből szerzett vagyonát leányuk, Schaeffer Róza és férje Pálfy Ferenc (ügyvéd, polgármester) örökölte. A kanna őtőlük leányukhoz, Pálfy Margithoz és férjéhez, Budinszky Ernőhöz került. Ezután fiúra szállt, fiuk Pálfy-Budinszky Endre (Szeged város főmérnöke) személyében, akinek felesége Huttkay K. Magdolna még ma is őrzi a kannát. 36
