A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)
T. Knotik Márta: XVIII–XIX. századi fémtárgyak és mesteremberek
szekrényóra 25 , melyet tőle ismerünk. Felirata: „Thomas Schönböck in Segedin" (Repetirt Nicht — Nicht Schlägt"). A mester később, 1804-ben betegeskedni kezd, tudjuk róla hogy 1805-ben Geizelbrecht Ádám a legénye. Ebben az időben a bejegyzések már mint polgárt emlegetik, de neve nem szerepel a polgárok aranykönyvében 26 . Schönböck Tamás nevével 1812-ig még találkozunk. 1814. augusztus 2-án halt meg fiatalon, negyvenhét éves korában. Özvegye Schuster Katalin. Greitzinger János órásmester Bécsben született, mesterségét Zalaegerszegen tanulta és Kanizsán választották polgárrá. Szegedre 1803-ban telepedett le és 1805. St. András hava 29-én fogadták be a város polgárai közé. Neve az 1828-as összeírásban a palánki mesterek között még szerepel. 1835. augusztus 5-én, hetvenkét éves korában halt meg. Özvegye Christina Szimonyi. 10. PAJZS. Jobbról taréjos perecidommal, balról gránátalmás fűzérrel határolt mezőben: keresztbe tett, domborított kulcsok, ezek felett vésett 1795-ös évszám, mellettük vésett „L W" betűk. H: 10,5 cm, sz: 7 cm (Ip. 54.45. Ütsz.). Az L W kezdőbetűk valószínűleg Laurentius Vid lakatosmester névbetűi, akiről csak annyit tudunk, hogy idevaló polgári születésű és 1802. Böjt elsőhava 15-én nyert polgárjogot Szeged városától. A pajzs készültekor nyilván már itt működött. Feltehetően ő született 1765. július 25-én a Palánkban, kinek apja Andreas Vid, anyja pedig Rosália Tárnoki. Ötvösjegyet ezen a darabon sem találtunk, de a könnyed formai megoldás és rajzi kivitelezés, a számok és betűk vésete a PL ötvösjegyű mester kezére vall, annak legszebb darabja. 11. PAJZS. Balról taréjos perecidommal, jobbról gránátalmás fűzérrel határolt mezőben: keresztbe fektetett, domborított kulcs és kalapács, mely felett domborított ,,/. V." betűk, mellette domborított 1796-os évszám. H: 11,5 cm, sz: 8 cm (Ip. 54.39.1. ltsz.). Az I. V. betűk Joannes Vass fölsővárosi lakatosmester névbetűi lehetnek, akivel 1799—1805-ig elszórtan ugyan, de találkozunk az iratokban. Feltehető, hogy a pajzs készültekor már itt működik. Mesterünk Palánkban született 1771. június 26án és 1825. január 24-én ugyanott halt meg ötvennégy éves korában, özvegységben hagyva Müller Magdát. Valószínűleg az ő fiuk az a Vass János, aki az 1828-as összeírásban fölsővárosi lakatosmester. A pajzsnak ötvösjegye nincs, formailag teljesen megegyezik az 5. pajzzsal, de az ezüstmunka kivitelezése oly durva és száraz, hogy csupán az említett darab lemásolására gondolhatunk. 12. PAJZS. Szalagcsokros virágfűzérrel határolt mezőben: kulcsot tartó, domborított oroszlán áll, mely felett domborított,,/. M." betűk, alatta domborított 1798-as évszám. H: 9,5 cm, sz: 5,5 cm <Ip. 54.40.1. ltsz.). Az I. M. betűk mögött Joannes Milkovits lakatosmestert véljük, akiről 1793 óta vannak adataink. A pajzsnak ötvösjegye sajnos nincs, pedig az ismeretlen mester formailag és megmunkálásban egyaránt érdemes darabot hagyott ránk. Mesterünk nyilván annak a Milkovits lakatos-családnak tagja, ahol a Millerekhez hasonlóan apáról fiúra szállt a mesterség. Az apa: Milkovits János lakatosmester Veszprémből való, 1762. július 31-én lép a szegedi polgárok sorába. 1783-ban céhmester, nevével még 1799-ben is találkozunk. Több évtizedes működés után 1805. 25 Ezekről bővebben: Pritz L, Magyar órák. A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének Dolgozatai 80. Budapest, 1943. és Somogyi Á., Régi órások művészete. Budapest, 1961. 26 Reizner J., i. m. 109.1. és 5-ös jegyzet. 29
