A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Kanyó Ferenc: A Független Kisgazdapárt újjászerveződése Csongrád megyében 1944–45-ben

gyűlést a kommunista párt, a népfrontpolitika jegyében, kisgazdák részvételével.

1 A Szeged környéki községekben, falvakban ezt követően került sor nagygyűlésekre. 1944. novemberében Algyőn, Alsóközponton, Felsőközponton, Szatymazon, Sándorfalván és Tápén tartottak nagygyűléseket, amelyeken a demokratikus pártok létrehozására buzdítottak a kommunisták. Általában a politikai élet megindításában kezdeményezőén léptek fel.

2 A kommunista párt biztatására a parasztság megmozdult, szervezkedni kezdett. A Független Kisgazdapárt életrehívása, szervezeti kereteinek újjászervezése kezdettől fogva jelentős szerepet kapott az MKP népfrontpolitikájában. Ennek oka az, hogy Szeged nagy kiterjedésű külterületein és a környező községekben a lakosság főként mezőgazdasággal foglalkozott. A Kisgazdapárt ellenzéki politikai múltja is élt a közvéleményben. Az MKP a gazdálkodó parasztság és a szegedi polgárság politikai aktivizálásában komoly szerepet szánt a Kisgazdapártnak. A párt régi szegedi vezetősége, de főként elismert tekintélye: Nagyiván János, jómódú felsővárosi gazda húzódozott a párt újjászervezésétől.

3 Ez a visszahúzódás annál is inkább érthetetlen volt, mert 1944. március 12-én — amikor a német megszállással már számoltak a párt vezetői — a Kisgazdapárt felszabadulás előtti utolsó országos megbeszélésén maga Tildy Zoltán szólította fel a helyi vezetőket, hogy a felszabadulás után mindenütt jelentkezzenek az érkező csapatok parancsnokságán, és kérjenek engedélyt a Kisgazdapárt szervezeteinek felélesztésére.

4 Nagyiván János ellenállásában már meghúzódott reakciós alapállása, amely később számos pártellentét kiindulási pontja lett. A szegedi polgárság is sokáig bénultságban maradt. A felszabadulás utáni időben a forradalomtól reszketett. Vezetői a Vörös Hadsereg elől menekültek. Politikai bénultságához hozzájárult a felszabadulás előtti exponált szerepe is. Ezért az MKP szegedi vezetői hiába fordultak a polgársághoz több ízben is felhívással, hogy szervezzék ujjá a polgári pártokat. Az eredménytelen felhívások után 1944. november elején az MKP vezetői személyesen keresték fel az itthon maradt közismert, tekintélyes polgári vezetőket a népfront megszervezése és egy közös népfrontlap megindítása érdekében. Ez az első kísérlet nem hozott eredményt.

5 A kudarc oka 1944. november 9-e előtt az volt, hogy még az MKP szegedi vezetői sem látták elég világosan a népfront lényegét. A döntő azonban a polgárság passzivitása és a közügyektől való visszahúzódása volt. Amikor a polgári erők látták, hogy a felszabadító szovjet csapatok a társadalmi viszonyok megváltoztatását a magyar nép belügyének tekintik, és széles körben megismerték a kommunisták programját, csak akkor kezdtek feléledni, politikailag újjászerveződni. 1944. november 9-től jelentős változás figyelhető meg a népfront fejlődésében. A Külföldi Bizottság Szegedre érkezett tagjai is fontos feladatuknak tekintették a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakítását. A személyes tárgyalásokat a továbbiakban ők folytatták, természetesen a szegedi kommunista pártszervezet teljes támogatásával. 1944. november 7-én a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen az MKP szónoka kijelentette: „Erről a tribünről a Magyar Kommunista Párt vezetősége nevében felszólítást in1 Szegedi Népakarat, 1944. október 19, október 24. 2 MSZMP Csongrád megyei Bizottság Archivuma (a továbbiakban PB Archivum) 30/15. öe. 824—825. oldal. 3 Erdei Ferenc: Újság, népfront. — Visszaemlékezés. Délmagyarország, 1969. október 11. 4 Z. Nagy Ferenc: Ahogy én láttam... Gondolat, 1965. 170. oldal. — Igaz azonban, hogy a Kisgazdapárt vezetői ekkor még angol megszállásban reménykedtek. 5 PB Archivum 39/1/1944. — 1944. november 9-i jegyzőkönyv. Gombkötő Péter hozzászólása. 296