A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Keve András–Marián Miklós: Vasvári Miklós

kép: Vasvári Miklós Tokaiban (Kisázsia) preparálás közben a tavakat tanulmányozza. Innen először északnyugatnak fordul Brussa vidékére, ahol szintén a tavakat vizsgálja, de ez alkalomból megmássza a bithyniai Olympost, az Ulu-Daghot is. Innen a Fekete-tenger partját látogatja meg, Samsun Bafra és Tokát környékén gyűjt, megfigyel. (3. kép.) Második útján Ankara az első cél. Ismét járja a tavakat és a környék hegyeit. Tartózkodása a tervezettnél hosszabbra nyúlik, mivel az akkori kurd zavargások miatt a török hatóságok csak nehezen adják meg az engedélyt, hogy délkeleti irányba folytassa útját. Hosszabb ideig gyűjt Diarbekirnél és Adana környékén, végre elérik Pátkaival Mardinnál az iraki határt. Egyik útján sem dúslakodott a Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásában. Csak rendkívüli akaraterejének és szívós kitartásának köszönhette, hogy munkáját elvégezhette. Volt olyan időszak, amikor napokig cukrászsüteményen élnek mindketten, mivel ez volt a legolcsóbb. Viszont nem várt oldalról kapott támogatást, a Kisázsiában dolgozó méntelepvezetők és mérnökök részéről, akik közül főként Radomszky Árpád és Ásvány László nevét kell kiemelnünk. Első útján, miután Vasvári nem volt vadász, ők gyűjtik számára a madarakat is. Anyagát ellenszolgáltatás nélkül ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A feldolgozás késett, és ennek több oka volt. Egyik, hogy Vasvári még egy harmadik kis-ázsiai utat is kívánt tenni, és csak összesítve kívánta feldolgozni eredményeit - ennek véghezvitelében azonban már megakadályozta a háború. Másik, hogy az 1937-es útról Pátkaival együtt súlyos maláriával tértek vissza, és hónapokig kórházi ápolásra kényszerültek. Áz okok közt volt az is, hogy betegsége alatt bontották fel a Nemzeti Múzeumban csomagjait és az anyag némileg összekeveredett. Mégis megírta rövid összefoglalóját (1938). Balogh János feldolgozta a pók-anyagát, Kaszab Zoltán és Endrődy Sebő a bogarak egyes csoportjait, Szunyoghy János a földikutyákat. Wagner János pedig a csigákat és kagylókat. Ebből az anyagból Vasvári nevét viselik a következő alakok: Spalax monticola vasvárii SZUNYOGI; Cercoma vasvárit KASZAB; Chondrus blandus vasvárii WAGNER; Loxia curvirostra vasvárii KÉVE. (Utóbbi nem Vasvári anyagából származik.) Közben a hazai faunáról sem feledkezett meg, és számos faunisztikai és állatföldrajzi megállapításán kívül a következő fajokat vezette be, mint nóvumokat a magyar fauna-jegyzékbe : Dendrocopos syriacus HEMPR. et EHRENB., Larus hyperbor eus GUNN., Anser brachyrhyncus BAILL., Anser indicus LATH. Új kutatásnak szab irányt: az 1941-ben felvetett „szinkron madárvizsgálat" gondolata, amellyel a madárvonulás vizsgálatát ökológiai alapokra helyezi. Amikor a szegedi Fehértón Beretzkkel, Weisz Tiborral vagy a Szármelléken Nagy Lászlóval és Máté Lászlóval látta az átvonuló partimadár-tömeget, felvetődött benne a gondolat: milyen ökológiai körülmények tömörítik ezeket a madarakat, az állományok miként kerülnek egymással kapcsolatba, miként befolyásolja a terep a vonulás irányát, ha szárazság vagy túlmagas vízállás nem ad módot, hogy megpihenjenek a madarak? hogyan keresnek pótlást, vagy csak egyszerűen átrepülik azt? Sok kérdés, melyeknek jó része ma is megoldatlan maradt. 284