A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

T. Knotik Márta: XVIII–XIX. századi fémtárgyak és mesteremberek

A pajzs készültének évében, 1787. január 15-én mint szegedi polgár fiát vették be a polgárok közé. Tudjuk róla, hogy 1792-ben céhmester és 1800-ban házat vásárol. Valószínűleg mint ifjú mester veszi el a kor szokásához híven Joannes Mack lakatos­mester özvegyét és így kerül sor 1805-ben mostoha gyermekeinek Mák Annának és Magdolnának kielégítésére 15 . Miller Lőrinc feltehetően 1886 körül, mesterré válásá­nak idején házasodik be az özvegy mesterné műhelyébe. A többszörösen özvegy mesterné házasságai során az eredetileg Gaigner-féle lakatosműhely először Mack majd Miller Lőrinc lakatosmester tulajdona lesz. Miller Lőrinc 1821-ben újból céhmester. Nyolcvannégy éves korában, 1838. október 24-én halt meg néhai Tóth Ilona özvegyeként (aki már második felesége le­hetett). Miller Lőrincet a város éveken át foglalkoztatja, így ő is résztvesz az 1800-as években az „új városháza" munkálatain. 1828-ban a lámpások felállításához 16 szükséges 120 darab „Stitzu nevű vasak" készítéséért alku szerint 210 forintot kap (ezt a munkát előző évben Milkovits János lakatosmester 17 olcsóbban vállalná, azonban ,,az ujjonnan készített lámpásokhoz megkívántatott szárnyvasak" mintada­rabja nem olyan jó mint Müller Lőrincé). A „Curiális háznál" készített új hivatalos szobákhoz kívánt lakatosi munkákért 326 forintot fizettek neki. Működésével kapcsolatban érdekes adatokra is bukkantunk. Egy különös konstrukciójáról szól az 1801-ben kérésére kiadott igazolás 18 . E szerint „Karolina nevezetű alkotmányával, mely észrevehetetlenül s- mesterségesen közölt emberi sza­vakat kiadja, az ide való közönséget 5 hetekig egész meg elégedésig mulatta". Egy 1809-es irat pedig a mester hozzáértéséről tanúskodik, melyben Miller Lőrinc megerő­síti ,,vallását arrul, minemű vasat talált Ns. Bellár Arkadius Úrnak pénz tartó szobája ait ójának pléhében". Az ezüst pajzs tulajdonosa után ismerjük meg készítőjét, Lukics Pál ötvösmes­tert, aki 1765. január 20-án házasodott össze Catharina Temesvárival. Ötvösünk nevével, mint említettük 1766—1777-ig a palánki összeírásokban találkozunk, ahol háza van. Az összeírások azonban hiányosak és így joggal feltételezhetjük, hogy ennek a 8. pajzsnak, sőt az ezek alapján neki tulajdonítható 7., 9., 10. pajzsnak ké­szítésekor, még 1795-ben is itt működik. Talán nem érdektelen megjegyeznünk, hogy mesterünket megelőző időben 1750—61 között szerepel egy Budáról származó Antonius Lukity nevű ötvösmester. Ez a palánkban házzal rendelkező ötvös, aki 1750. június 8-án lép a szegedi polgárok sorába, feltehetően pajzsunk mesterének apja, aki ötvennégy éves korában — 1760. július elsején — halt meg. 7. PAJZS. Jobbról taréjos perecidommal, balról gránátalmás fűzérrel határolt mezőben: keresztbe fektetett, domborított kulcs és kalapács kétoldalán vésett 1787-es évszám, felette vésett „IP" betűk. H: 10,5 cm, sz: 7 cm (Ip. 54.34.1. ltsz.). Az IP betűk feltehetően Ignatius Pack szegedi lakatosmester névbetüi. A paj­zson ötvösjegyet ugyan nem találunk, de a formai megoldás hasonlósága és a kivi­telezés az előző pajzsével egy kézre vall. Az évszámok, betűk vésése teljesen egyezik, egy évben is készültek. így mesterének P. Lukityot tarthatjuk. 15 A Pozsony megyéből származó Joannes Mack sarkantyúcsináló mester 1761. szeptember 16-án lép a szegedi polgárok sorába. A következő hónap 5. napján feleségül veszi Catharinát, Gaigner sarkantyúcsináló mester özvegyét (lásd. függelékben). Fiatalon, harminchét évesen halt meg 1773. február 5-én, újból özvegyen hagyva a nála egy évvel fiatalabb Catharinát, aki később ismét férjhez megy — most már negyedszer — Miller Lőrinc lakatosmesterhez. 16 Vö. Inczefi G., Művelődéstörténeti emlékek Szeged múltjából. MFMÉ. 1971/1. 141. 1. 17 A 12. pajzs tulajdonosa. 18 Teljes szövegezése sajnos nem maradt ránk, csak a jegyzőkönyvi kivonat. 24

Next

/
Thumbnails
Contents