A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Csizmazia György: A Pusztaszeri Rezervátum és a környező szikesek emlősfaunájáról

Tavasszal es nyáron nem tapasztaltam itt emlőséletet. Csak a pangóvizek felszáradása után indul meg a betelepülés. A Microtus arvalis ilyenkor kiterjeszti lakóterületét ebbe a növénytársulásba is. A repedések kiyalo lakóhelyet nyújtanak, járatrendszert külön nem épít. A repedések aljából kiásva elve került kézre 1971 szeptemberében egy Sorex minutus. Előfordulását hasonló ökológiai feltetel indokolja mint az 5. növénytársulásban. Az őszi esőzések idején elnéptelenedik a terület, télen úgyszintén lakatlan. 8. Hernyópázsitos sziki rét (Agrosti-Beckmannietum). A vizsgált területen előforduló mocsárrétek jellegzetes növénytársulása. Lapos, áradmányos területek a Rezervátum nyugati és északkeleti részein egyaránt előfordulnak. Ezenkívül a Kettőshalmi semlyekben borít nagyobb részeket (81 m és ez alatti szint). A tavaszi és nyári hónapokban itt él a vízicickcány (Neomys fodiens Pennant), a törpeegér (Micromys minutus Pallas) és a vízipocok (Arvicola tenestris LJ. Nyár vége felé kezd kiszáradni ilyenkor került csapdáimba az erdei egér (Apodemus sylvaticus LJ és a sárganyakú erdei egér (Apedemusfiavicollis Melchior). Szeptember közepétől itt már a Microtus огш

/w-okat is megtaláljuk — A Pusztaszeri Rezervátum nyugati oldalán egyik ilyen növénytársulás az év minden időszakában kép. A kiszáradt Dongér-tó alján a pézsmapocok (Ondatra zibethicus) útja 255