A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Csizmazia György: A Pusztaszeri Rezervátum és a környező szikesek emlősfaunájáról

3. Füves szikespusztai növénytársulás (Achilleo-Festucetum pseudovinae). Ez az asszociáció a belvíztől nem erodált, magasabb térszínű (82 m) csernozjom talajon van. A Bugyi-pusztán, a rezervátumban a Dongér-tó keleti partján, valamint a Rom-tó és a Baksi-Part nevű részeknél találjuk ezeket a nagy kiterjedésű száraz legelőket. Apróemlősök közül csak a Microtus arvalisok élnek itt, de számuk a téli időszakban minimálisra csökken, feltehetően az őszi esőzésekkor elhagyják ezt az élőhelyet és a vele határos, 2. sz. növény-asszociációba vándorolnak át, ahol a homokosabb talajú dombhátak alkalmasabb élőhelyek számukra. Tavasszal gyakori látvány az itt szöszmötölö Lepus europaeus. 1971. VII. 19-én a Dongér-Csatorna töltésénél (Bugyi-pusztai szakaszon) egy elpusztult fiatal Mustela putorius-t találtam. 4. Telepített akác- és tölgy-erdők (Robinia pseudoacacia és Qercus robur-er dők). Több kisebb-nagyobb ültetett erdő található a vizsgált területen. Gyűjtést és megfigyelést csak a Varjas-erdőben, Kettőshalmi-erdőben és a Szárnyék-erdőben végeztem. A Varjasi tölgyesben az erdő szélén Citellusok élnek kis telepben (déli oldalon). Egy tölgy 5 m magasan levő odújában 1971 szeptemberében a korai denevérek (Nyctalus noctula SCHREB,) és vízi denevérek (Myotis daubentoni KUHLJ csoportját találtam. Hálóval 4 Nyctalus noctula-t (3 $ és \çf) valamint 2 példány Myotis daubentonit (2 9) sikerült gyűjtenem. Itt említem meg, hogy az Új-major padlásán 1964. III. 13-án 1 példány szürke hosszúfülű denevért (Plecotus austriacus FISCHER) gyűjtöttem gerendáról. A Kettőshalmi-erdő akácos, de tölgy és ezüstfa (Eleagnus angustifolia) is található benne. Csapdázás során apróemlős nem került elő. 1971 szeptemberében egy elhullott rókát ( Vulpes vulpes h.) találtam itt. Tudomásom van arról, hogy 1961-ben Lovas István, az Algyői vadásztársaság vadászmestere kotorékásással egy borzot (Mêles mêles L.) zsákmányolt ( 9 )• A Szárnyék-erdő akácos, szélén ezüstfa szegéllyel. Csapdába itt az év mind a négy évszakában nagyszámú Microtus arvalis került. Az erdőszélben ősszel gyakori a Talpa europaea felszínhez közeli vadászójárata és túrásos kupaca. (81 m és ennél alacsonyabb fekvésű asszociációkban élő emlősök) 5. Ürmös szikespusztai társulás (Artemisio-Festucetum Pseudovinae danubiale). Mozaikszerűen található a Rezervátum nyugati és a Rom-tó széli területeken, valamint a Varjasi- és Hosszúháti-erdők közötti részen. Ez a növénytársulás a kis, padkaszerű kiemelkedések zónájában lép fel. Az altalajvíz magas, de a föld vízborítás alá nem kerül. (Tengerszint feletti magassága 81,2—81,4 méter között van.) Microtus arvalis-ok dominálnak itt, különösen nyár végén és ősszel szaporodik fel számuk. Téli időszakban is megfigyeltem tevékenységüket (1970. dec. 22.), a Trifolium campest re leveleit eszegették. Tavasszal került elő 1970 májusában egy példányban a törpe cickány (Sorex minutus L.) a kis padka alján levő repedésből. 1971 szeptemberében ugyanebben az asszociációban (a rezervátum Ny-i részén) ismét egy törpe cickány ( 9 ) került csapdába. Igen érdekes a Sorex minutus előfordulása ezen az élőhelyen, hiszen kimondottan fülledtségkedvelő (athmophyl) faj. Jelenlétét lehetővé teszi itt, hogy a szikpadka szélén mély repedések vannak, a talajvíz itt magasan van, s így a repedésekben olyan mikroklíma alakulhatott ki, amelyben megél a Sorex minutus — A padkák tövében szoktak meghúzódni a Lepus europaeus-ok. 6. Vaksziknövényzet szoloncsák talajon (Lepidio-Camphorosmetum annuae). A terület nyugati és délnyugati részén, ahol a sóakkumulációs szint a felszínre kerül, él ez a társulás. Állománya kisebb foltokat, szalagokat alkot, kb. 81 méteres szintmagasságban. A legszélsőségesebb ökológiájú élőhely, tavasszal nyúlós sár, — nyáron kőkeményre szárad, és seperhető a fehér sziksó. Tartós emlősélet az év egyik évszakában sem tapasztalható. Több alkalommal gyűjtésem eredménytelen volt, csak 1971 szeptemberében tudtam csapdázni 2 példány Microtus arvalis-t a Camphorosmák tövénél. 7. Duna—Tisza közi szikfoknövényzet (Lepidio-Puccinellietum limosae). A terület délnyugati és keleti részein a hosszanti futású dombok között, a legmélyebb pontokon, a Camphorosmetum alatt van, ahol a belvíz hosszabb időn át pang, és az altalajvíz is közel van a felszínhez. Keleti részen a Kettőshalomnál csak kis foltokban található. (81 m és ez alatti szint.) Nyár végére rendszerint kiszárad, mélyen, széles repedésekkel barázdálódik a felszíne. 253