A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Sonkoly István: Megnezésített Juhász Gyula-versek

Ugyanezt a szöveget feldolgozta még Csenki Imre, Halmos László, Dobronyi Dezső, végül Bárdos Lajos is. Dobronyi feldolgozásának magyartalan a prozódiája, kiemeli gyakran a szavak második, harmadik szótagját. Pedig sok jó megoldás lebeghetett már előtte : kórusműve 1947-ben keletkezett. A befejezés sem kielégítő, a „hajnalodik" szó végső szótagjára emelkedett a hangmagasság. Csenki megzenésítésében azonos ritmusban mozognak a szólamok. Halmos, s főleg Bárdos zenéje előremutat. Valósággal a munka ritmikus lüktetését szólaltatja meg Halmos. Hajdú Mihály darabjában a Május ünnepé-ben kis fúgaexpozíció csendül fel a közepén, a „Mint győzelmi zászló égbe lendült" szavakra. Hatásosan fejeződik be a darab. Érdemes külön foglalkoznunk Balázs Árpád három vegyeskari művével. Harmonizálása, szólamvezetése merész, s halmozza a disszonanciákat a Tavaszi tájban. A Dal zenéjében hangutánzás is akad. A Harangjáték hatását fokozza, hogy az egyre ismétlődő élet szót mindig azonos motívummal támasztja meg. Jemnitz Gyermekhimnuszának zenéje a gyermekkar irodalmát gyarapítja. Jemnitz jó képzettségű szerző, de a darabjában található sok „hajlítás" megnehezíti előadását. Mint Jemnitz többi müve, ez is „papiroson kieszelt munka", invenció nélküli dolgozat. A férfikarok sorát megnyitotta Király (König) Péter több száma, a Himnusz Budavárához, Tinódihoz, Petőfi, Lant és kard stb., melyek az elmúlt évtizedekben jól összetartották a „dalár"-okat, s lelkesítették a hallgatókat. De Kodály férfikarokat ellenező felszólalásának nem késett az eredménye : egyre kevesebb a dalárda, s elszűkül ennek irodalma. Az újak közül Tardos Béla két számát ismertetjük. Tömör korálszerü akkordokból épül a Béke, s homofon stílusú a Dózsa feje с atmoszférája, melyen nem változtat a beleszőtt fúgaexpozíció sem. Az utóbbiból jól kiemelkedik a baritonszóló. A Nincs halál zenéjében Sugár a bizakodást jelképezi tömör akkordjaival. — Halmozza a triolákat és többször ismétli fokozással e szavakat: „már jön május" Vass Lajos a Piros remény-ben. Az egynemű karok literatúrájából érdemes megemlítenünk A munkásotthon homlokára zenéjét Csenki Imre, s a Balalajkát Vönöczky Endre feldolgozásában. Könnyen előadható mindkettő. Csenki az Internacionálé néhány ütemét is idézte darabjában, az utóbbinak eleje hatásosan utánozza a hangszerpengetést. Egyneműkar is, vegyeskar is előadhatja a pikárdiai terc-hangközzel záródó Tornyos-féle kánont Dolgozni fel szövegére. A tárgyalt sok kórusműből kiviláglik: Juhász Gyula líráján csiszolódott az új magyar énekkari irodalom jelentős része. Juhász több versének (Tavaszvárás, Október, Himnusz) zengő soraira alkotta kétszeres Kossuth-díjas zeneszerzőnk, Farkas Ferenc az 1967-ből való 18 perc időtartamú Tavaszvárás című sikeres kantátáját, melyet a Magyar Rádió és Televízió ének- és szimfonikus zenekara mutatott be Ferencsik János vezényletével az 1968. április 2-i zeneakadémiai hangversenyén. Eszmei megvalósítására nagy zenekart mozgósított a szerző, melyből két hárfa sem hiányzik. Zenekari kísérete szövevényes, korszerű. „A Juhász-kantáta stiláris tekintetben azt bizonyítja, hogy az újabb zene internacionális-interkontinentális hangja újra meg újra megérinti a minden új iránt érdeklődő, minden új eszközt szívesen kipróbáló szerzőt, aki azonban visszatalál... a maga személyes hangjához, — nevezzük ezt lírikusnak, vagy romantikusnak, tradicionálisnak, vagy nemzeti hagyományban gyökerezőnek. A négy tételt mindvégig... finom, míves megmunkálás jellemzi."

2 — Az üde frisseségű kantátát azóta is szívesen sugározza a rádió. 2 Bónis F., Új magyar mü a rádió zenekarhangversenyén. Orsz. Filharmónia. Műsorfüzet, 1968. 18. sz. 27—28. 1. 214