A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Schram Ferenc: Csaplár Benedek szegedi éveiből

Vedd válladra, vidd Váradra. Elmegyünk immár Kanahánba Veszünk is néki ajándékba Egy kis túrócskát, másik kis sajtocskát, áldozatba. Más ének: Kelj fel kopasz kolompozz Három óra harangozz. Költsétek fel Fédorot Hadd kösse fel bocskorai Fédor fel kél nagy álmosan Füsületlen és borzasán Szalad hegyről lefelé Bocskorai is elejté Kiméne a gazdája Kérdi tűle mi újság Hogy ott látja mezítláb Sinka vedd elé a tarisznyát Vessünk belé gomolyát Ő is viszen zsendiczét Vajat is vagy két iccét. Pásztorok jönnek be a szobába kik eddig küvül voltak s éneklik a földön guggolva: Pásztorok, pásztorok keljünk fel Hamar induljunk el. íme angyal jelenék Hogy Messiás szülétek. Siessünk ne késsünk Fáradságunkat érette ne sajnáljuk Talán még ez éjjel is rá találunk. Óh szegény mint fázik, Könnyeitől el ázik! Nincsen neki dunnája Sem cifra nyoszolyája, Szénája, szalmája, Ökör-szamár lehelének ő reája, Barmok szája melegítő kájhája. Egy pásztor feláll s így beszél: Hopp Isten jó estvét, lám én is itt vagyok, Úgy megfáztam ott kün szintén majd meg-fagyok, Ha tormás csukával engem jól tartotok, Cifra beszídeket majd néktek hazudok, Feljártam Ázsiát, Afrikát nagy Brandenburgiát Hétszer absolváltam a philosophiát, De ollyan jól tudtam a napoknak számát Ha más mondotta meg kis karácson napját. Másik pásztor oláhul: Ausis Domnule kün egy erős medve Hadd küszködjem véle, mert ti ollyan főszemélyek vagytok Cunnis vi darintye Satus sala vestru fruntye. Az öreg pásztortól kérdik: Apám uram! hány észt. kend? Felel rá: Micsoda, gomolya túrós haluska, ha volna jó volna. Megint a másik: Nem azt mondom én apám uram, hogy gomolya s azt, hanem hány észt. kend? Felel az öreg: 999. Mióta a betlehemi pusztán azokat a drága jó féle juhocskákat őriztük. Apám uram! tán lapos tetű is megtermett a szakálába? Bizony van abba fiam, nem kevés de jó nagyok, a szarvából fűsűt lehet csinálni a kisasszonyoknak.