A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Dömötör Ákos: Csúfolódó vers Kálmány Lajos gyűjtéséből

A filológiai vizsgálódás után a csúfolódó vers műfaji párhuzamát keresve, Kiss Lajos közismert tanulmányára utalhatunk, a Csúfolódó versrészlet-re.

5 Ha összehasonlítjuk a két csúfolódó verset, a Kálmány-félét és a Kiss Lajos által feljegyzett szöveget, azt állapíthatjuk meg, hogy a kettő műfaji szempontból megegyezik egymással. Kiss Lajos szövege 18, Kálmány Lajos szövege 24 sorból áll. Ebből semmi következtetést sem lehet levonni a széténeklésre vonatkozóan. Lehet, hogy a Kiss Lajos által közölt szöveg régebbi, hiszen „a füzetben levő céhszokásokat, lakodalmi verseket, köszöntőket és népdalokat 1832—47. években írta le a tulajdonosa, melybe 1846—47. évi számadásait is bejegyezte." A műfaji azonosság nem jelenti azt, hogy a két csúfolódó vers között tipológiai azonosság lenne. Mindkét csúfolódó vers mögött más és más, személyekre vonatkozó hagyomány húzódik meg. Kiss Lajos tanulmányában feltárta az általa közölt csúfolódó vers hagyományhátterét. Sorról sorra haladva, tulajdonképpen a 18 sorral együtt 18 történetet közöl, és ebből vonja le azt a következtetést, hogy „a húsz év előtti öregek egybehangzó véleménye mellett is régibb szóbeli hagyomány szatirikus elemeinek tartom e töredéket, az öreg cigány valószínűleg csak ráhúzta azokra a személyekre, akikre ráillett. Már akkor is közmondás volt a legtöbb része, mikor e fennmaradt töredék egybeszerkesztetett." Ugyanebben a tanulmányában állapítja meg Kiss Lajos, hogy ennek a csúfoló versnek a szerzője „éltes emberek szerint" az öreg Táti cigány. „Családi és keresztnevét elfelejtették. 1868- vagy 69-ben halt el, 70 éves korában." Nehéz lenne ma már a Kálmány-féle csúfolódó népi vers helyi hagyományhátterét tisztázni, mindenesetre felmerül az az igény, hogy azokat a csúfoló „igaz történetek"-et is gyűjteni kellene, amelyek kéziratban terjedő, de szájhagyományban gyökerező csúfoló versek hátterében állnak. Pálfy Gyula Sövényházán az alábbi, 1910 tájáról származó csúfoló verset jegyezte föl, amely azt bizonyítja, hogy a személyeket csúfoló vers általános lehetett ezen a vidéken, hiszen gyakran fűzhették a tréfás történetekre vonatkozó célzásokat ragadványnevekkel egyetemben rímes sorokba :

6 Manga Gazsi nádfödeles háza, Csicsadónak nevetős pofája, Olajosnak Antikirisztusa, Zsiga Ferkó büszke legényfia. Károly Iszter ződvégű szobája, Károly Mari hírős Matild lánya, Sovány Jancsi jegönye nyárfája, Kis Gyurkának szép asztag búzája. Túri János szép két paripája, Sipka Jóska nagy tajtékpipája, Nagy Sándornak két fehér kutyája, Gergő Imre bodorhajú lánya. Kis Miskának girbe-görbe háza, Kis Antalnak emelős marhája, Bíró Pista két eladó lánya, Zsótér Jani cirokmuzsikája. 5 Kiss L., Csúfolódó versrészlet. Ethn. XXXVIII (1927) 263—265. (Megjelent még: Vásárhelyi hétköznapok. Bp., 1958. 172—174.) Idézett helyek: 172. és 174. old. a tanulmánykötetben. e A sövényházai és kömpöci szövegeket magyarázataikkal együtt Bálint Sándor engedte át közlésre, amelyért ezúttal hálás köszönetet mondok. 188