A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Grynaues Tamás: Engi Tüdő Vince – a legenda és a valóság

ták nyugodni. Tüdő Vince mögszánta. Imádkozott érte és hét évig hét-hét könyeret költött sütni hét szögénynek. Aztán űtethette el a fát, hogyha már nem élhettek — virágozhassanak a földön. Aztán többet nem sírtak, a napám mögnyugodott. Halála után a rózsafa elszáradt". Arról nincsen tudomásunk, hogy elveszett holmi, ellopott jószág felől érdeklődtek-e nála. Domaszéken viszont azt mesélték, hogy egy asszony, ura tiltása ellenére kiment Tüdő Vincéhez ájtatoskodni. Zavarában-sietségében otthon felejtette olvasóját. Az áhítat kezdete előtt Engi Tüdő Vince megmondta, hogy van itt egy asszony, akinek nincsen olvasója. Egy föntebb leírt esetben is láttuk, hogy tudott két fiatal titkos fogadalmáról, tudta, hogy az ígéretével adós férj közeledik házához s milyen szándékkal. D. V. mondta, hogy vezeklése közben Tüdő Vince mindig tudta róla, milyen szánandó állapotban van, hol-hogyan kell segíteni neki. Azt is tudta, mikor mennyi idő alatt ér haza falujába: „mindönt mög tudott mondani". Kiss Gyula tudni véli (1), hogy térden-templomba-járásért „azt megnyerte, hogy mindenkinek meg tudja mondani, meddig él még". Egy adat szerint a közelben lakott, azóta szintén elhunyt Császár (Pútyi) Örzse halottlátó asszony Engi Tüdő Vincétől (is) tanúit volna. Csak tápai adatközlőktől hallottunk arról, hogy Tüdő Vince „tátos volt, foggal születött". Ismerve a gazdag tápai táltos hiedelemkört, és abból, hogy Tüdő Vince táltossága főleg halála után derült ki (mint alább látni fogjuk), valószínűnek látszik, hogy a Tüdő Vince-hagyomány a táltos-mondakör egyes elemeivel utólag kerekedett ki. Mégsem véletlenül kapcsolódtak az ismert mondai motívumok az ő alakjához, mert, mint több paraszti kultúra talajából kiemelkedett egyéniségről kimutatták, a pap—orvosló—tudós—táltos—művész képességei, vonásai különböző arányban keveredve, de mindegyikükben megtalálhatók (30, 31, 32, 33, 40, 41, 42). Bödő Róza püspökielei halottlátó asszony mondatkörében (32) találjuk meg a mását annak a — táltosviaskodás szelídebb változatának tartható — történetnek, mely szerint Tüdő Vince tudóstársát nagy szélben, fiákerrel (hiedelmek modernizálódása!!) elvitte messzi határba, „mert a tátosok mögvívnak". „Egyször aztán gyorsan mögbetegödött a Vince bácsi, egykettőre mög is halt. Rengeteg nép volt a temetésin, meg hatalmas szél fújt, nagy bolond szél, mert a Vince tátos volt." A néhai tápai énekösasszony, Nyinkó Mihályné, Kószó (Palika) Erzsébet mesélte, hogy csodás módon ott lehetett Tüdő Vince temetésén. Féltízkor indult Tápéról, s délben már a kb. 24 km-re levő Alsóközpontban volt: „mi vitt bennünköt? Szél-é, angyal-él — Azon az éccaka olyan vihar volt, hogy vastag fákat csavart ki, tetejeket hajigált. így az úton el voltak dűlve a fák. embör nem bírta fölemelni. Mindönki azt mondta, azért volt a vihar, mert tudós embör halt mög. így mondták rá — hát nem tudom". Másik szemtanú szerint: „Aratás körül vót. Nagy szél fújt — olyan szél fújt, mint máskor is" (M. R.). „Utoljára mán két mankón mönt, de mondta is, hogy mikor ü mög akar halni, két mankón mén. Mög tudta mondani előre. Mögmondta, hogy mán mikor ű meghal, űnála nem véraszt senki, de nem is vérasztott". Holttestét kápolnája előtti szín alatt ravatalozták föl, „onnan kocsival kivitték Alsóközpontra", mai nevén Mórahalomra, ott temették el. A mórahalmi rk. plébánia halotti anyakönyvének IV. kötete 194. lapján olvasható bejegyzés szerint Engi Vince, Ördög Veronika özvegye, 57 éves, Szeged Mórahalom 464. sz. a. lakos, utolsó kenetben részesülve, 1922. augusztus 31-én tüdőgümőkórban elhunyt, Szemmeiszter István káplán temette Szeged-Alsóközponton, szept. 2-án. 1966-ban Mórahalmon jártunkkor sírját még a temetőcsősz sem tudta megmutatni. Sírja elenyészett, de emlékezete, híre-neve szájról-szájra hagyományozódva tovább élt és él ma is. Ebben nagy szerepe lehetett a még halála után is sokáig a Tüdő 169