A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Szigeti György: Az apátfalvi nép táplálkozása. II.

Az állatokkal akkor is az ásott kút vizét itatták, ha közel volt az artézi kút. A kútra leginkább a fiatalok (legények, lányok), esetleg az asszonyok jártak. Szégyen volt, ha férfiember ment a kútra vagy a boltba. Lenézték, hogy az asszony parancsol neki. A vizet korsókban, cserépkantákban hordták, vödrökkel legfeljebb a jószágoknak. Abronyica a neve annak a rúdnak, amit a vállon keresztbe tettek és amire a vizes edényeket akasztották. A korsók közül inkább a csëcsës korsót használták vízhordásra. A cserépedényeket piacokon, vásárokon gölöcséréktől vették. Ismerték a fából készült, lapos, hordószerű csobojót is. Rendszerint férfiak ittak beló'le munka közben. Jó volt belőle inni, mert sokáig hideg maradt benne a víz. A pálinka főzéséről már a gyümölcsökről szóló fejezetben szó esett. Aki tehette, pálinkát reggeli előtt, éhgyomorra minden nap ivott. Sok helyen azonban csak ünnepnap került elő rendszeresen a pálinkás butyëlla. Nagy dologidőben (aratáskor, csépléskor) is kedvelték a pálinkát, mert azt tartották, hogy erőt ad, disznóvágás idején pedig soha nem hiányozhatott. Általában bekötött fonott üvegben tárolták, csak akinek sok volt, az tartotta kisebb hordóban. A butyëlla használata az első világháborúig volt általános. Áldomást általában borral és pálinkával ittak. Apátfalván nem termeltek annyi szőlőt, amiből elegendő bort készítettek volna. A kocsmárosok is úgy vásárolták; nagyobb lakodalmakra Szeged környékéről hozták a homokvidékről, leginkább Dorozsmáról. Akinek volt pincéje, ott tárolta a bort, mások viszont a kamrában tartották, de ott nem lehetett nyárig hagyni. Még a pincében tárolt bor is sokszor nyaras lett (megsavanyodott, megbornyúsodott) a szakszerűtlen kezelés miatt. Általában lakodalom, névnap, csök (keresztelő, névadás), halotti tor és disznóvágás alkalmával ittak bort. Szomszédoláskor is olykor-olykor került bor az asztalra, de rendszerint csak tehetősebb helyeken. Télen forralt bort is ittak. Készítésekor a bort feles arányban vízzel hígították, cukorral és cimettel ízesítették. A sörivásnak is van hagyománya Apátfalván. Házilag is készítettek sört. A sörárpát megfőzték és komlóval erjesztették. Az első világháború előtt Nagyszentmiklósról — ahol sörgyár is volt — sok sört hoztak. Tavasztól őszig itták. Akinek nem termett szőlője, az zabszalmának, jobb esetben meggynek és almának a levéből erjesztett bort. Mivel Apátfalván igen sok a meggy, kipréselt meggyléből a meggybor készítése is általános. Ereje attól függ, hogy mennyi cukrot tesznek bele. A mértéktelenül sok alkoholt fogyasztó részegeskedők száma igen nagy. Jelenleg talán több mint a felszabadulás előtt, annak ellenére, hogy a részeg embert a józanabb életűek lenézik és megszólják. Azt tartják, hogy a gyakori részegeskedővel meg kell utáltatni a bort vagy pálinkát, vagyis itatni kell vele akkor is, mikor már nem kívánja. Nem egy embernek a halálát okozta már, amikor ilyen alkalommal „meggyúlt benne a pálinka" ; — ezt egyébként tejjel szokták „eloltani". Teákat valamikor csak télen főztek köhögés ellen. Leggyakoribb volt a hársfatea. A kamillateát főként gyerekeknek és borogatásra főzték. Sokan gyerëktëa néven emlegetik a kamillateát. Hasmenés ellen, voltak, akik meggyszárból meggyfateát is főztek. Újabban már sok helyen az év minden napján főzik a boltban vásárolt teákat. DOHÁNYZÁS Az apátfalvi férfiak körében a dohányzás régebben általánosabb volt, mint napjainkban. Különösen a pipázás és a szivarozás. A két világháború között terjedt el széles körben a cigërëtta szívása. Napjainkban nagy teret hódít a dohány élvezete a nők körében is. 149