A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Szigeti György: Az apátfalvi nép táplálkozása. II.

kóban tartották száraz helyen. Előbb kiterített üres zsákon törték meg, azután kiszi­tálták. Ami darabosan maradt, azt kenyérsütéskor vagy főzés alkalmával használták el. Bors. Csak a fekete borsot ismerik, amit régebben cserépmozsárban kalapács nyelével törtek meg, hiszen valamikor csak szemesborsot lehetett kapni a boltokban. Paprika. A paprikát termelték is, de csak módjával. A megszárított paprikát máktörő mozsárban törték meg, majd szitálták. Piacon is árusították (Makó, Nagy­lak, Nagyszentmiklós). Kemínmag (köménymag). Rántott leves, korpacibere leves, savanya káposzta, kolbász ízesítésére való. Majoranna. Parasztok csak nagyon elvétve használták. Szegfűszeg. Lakodalmi kalácsba, mézes tésztákba, körte-, birsalma-, esetleg ba­rackbefőttbe, illetve kompótba tették. Sáfrány. Fűszerezésre nem használták. Tejfölbe tették, hogy sárgább legyen a színe, vajasabbnak tűnjön. Tárkony. Nem ismerik. Szerecsendió. Nem éltek vele. Vanília. Sütemények krémjébe, töltelékébe tették. Babérlevél. Savanya levesekbe, szíve-nyelve levesbe, savanyakrumpliba, krumpli­levesbe, bablevesbe, savanya káposztába használták, illetve használják. Cimet (fahéj). Almás sütemények töltelékébe, rizses rétesekbe, tejberizsbe, ci­metes kalácsba, kuflót (kuglóf) ízesítésére való. Petrezselyem. A gyümölcslevesek kivételével majdnem minden levesbe hasz­nálták. Méz. Mézes tésztákba, süteményekbe, mártásokba, kávéba, forralt borba, mákos tésztára, teába gyakran tették. Karácsony böjtjén dióval, almával, fokhagymá­val ették. Cukor. Használata sokrétű és általános. Régebben főként süveg-, darabos és kockacukrot vásároltak, újabban a kristály és porcukor a gyakori. A gyermekeknek és fiataloknak hosszú évtizedeken keresztül készítette házilag a cúkort Cúkoros Krisztina Néni (özv. Farkas Andrásné, Gedos Krisztina), aki piacokon, vásárokon, búcsún, bálákban, később a mozi előcsarnokában árusított főleg a két háború kö­zött. Készítményei közül a legismertebbek voltak a hosszú cukor, vagdacs vagy párnás cukor, a diós cukor és égett cukor. Tojás. Rántotta, cicvara készítésére, bundás kenyér, tojásos tészta, tojásos galus­ka ízesítésére, piskótába, tortába, habos és omlós tésztákba, továbbá tükörtojásként, levesbe eresztve, keményre főtt és híg tojás formájában használják. A becsinált le­vesbe a főtt tojást kockára vágják. Mazsola. Diós és mákos béles töltelékébe, kuglóf, pampuska (fánk) tésztájába és kőtt pitébe tették. Kakaó. Forralt tejbe, tortafélék tésztájába és krémjébe, valamint hajtogatott kelt tésztákba ízesítőként használják. Csokoládé. Torták, piskóták díszítésére reszelt csokoládé és csokoládé drazsé használata gyakori. Citrom. Mákos és diós töltelékekbe, valamint teába teszik. Káposztáié. A szárma (töltött káposzta) berántásához használják. Savó. A tökkáposztát ízesítik vele. Ecet. Használata általános és sokrétű. Főleg a savanyúságok, saláták, savanyú levesek és főzelékek készítésekor nem nélkülözhető. Bor. Disznópaprikás főzésekor a lábasba egy dl bort is tesznek sok helyen. 10* 147

Next

/
Thumbnails
Contents