A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Szigeti György: Az apátfalvi nép táplálkozása. II.

annyit készítettek, hogy frissen nem fogyott el, akkor kihűlve megmeredt. Ilyen állapotban is rendszerint megmelegítették. A lepényt leginkább tehéntúróval, ún. ótástúrúval készítették. Szükségből kecsketúróval is csinálták. A lepény mellé rendszerint más kalácsot is sütöttek. így leginkább fonott kalácsot és mákos, diós, kakaós, cimetes, lekváros kalácsot, azaz veknit. Ez azonos az újabban bájglinak nevezett tésztával. A kifli tésztája abban különbözik a kalács tésztájától, hogy abba tejfölt, zsírt, tojást, cukrot, sót tesznek és gyengébbre hagyják. A kiflik tölteléke leginkább szilvalekvár cukorral és cimettel. Ez a lekváros kifli. A diós kifli töltelékébe a ledarált dióhoz cukrot és reszeltalmát tesznek. Ha mákkal töltik a kiflit (mákos kifli), akkor a darált mákhoz cukrot és reszeltalmát vagy alma helyett kevés tejet használnak. Tésztás napokon, amikor nem főtt tésztát készítettek, akkor sütötték azt. Gyakori volt a hajtogatott. Ehhez igen vékonyra elnyújtották a kalács- vagy kenyértésztát, zsírral megkenték, majd összehajtották. Ezután ismét megkenték és többször csinálták, amíg összehajtható volt. Utána a tepszi formájára elnyújtották és zsírozott tepsibe tették. A tetejét is zsírral kenték meg. A téfölöslepíny (tejfölöslepény) alja kenyértésztából készült. Túró helyett csurgatott téfölt tettek rá, amit liszttel, tojással, borssal és sóval kavartak össze. Tésztás napokon főtt tészta helyett kőttpite is készült úgy, hogy a lisztet tojással, tejfellel, élesztővel, cukorral és kevés sóval közepes keményre fölverték, hogy már ne folyjon. A tepsiben zsírral megkenték a tetejét. A kőttbélest is ismerték és készítették. Abban különbözött a tésztája a rendes kalácstésztától, hogy zsírt, vajat, tojássárgáját is tettek bele, tej helyett pedig inkább tejfelt használtak hozzá. Gyakran töltötték mákkal, almával vagy meggyel. Ünnepi alkalmakra is készítették, de különösen nyári dologidőben volt gyakori. A kőttes tésztája olyan mint a kiflié. Kantafödővel szokták kiszaggatni. Disznóvágáskor elmaradhatatlan. A tetejét tojás helyett zsírral szokták megkenni. A kútbakőtt vagy vízenkőtt úgy készült, hogy 1 bögre zsírt, 1 bögre tejfölt és 1 bögre tejet, 4 tojást 3 dkg élesztő hozzáadásával liszttel és pici cukorral összegyúrtak, azután ruhába tették és vízben kelesztették. Sokan vödörben leeresztették a kútba. Voltak, kik szögletes formára vágták a tésztáját és kristálycukorral hintették meg sütés előtt. Mások diós cukorban megsodorták. A kuglófnak Apátfalván kuflót a neve. Anyaga liszt, tojássárgája, tejföl, zsír, tej és cukor, amit élesztő hozzáadásával gyenge tésztának vertek fel. Mikor megkelt, az asztalon széthúzták és cimetes cukrot, valamint mazsolát szórtak bele. Voltak, akik cserépből készült kuflótsütőben sütötték meg, de annak híján lábasban is ki lehetett sütni. A zsírban sült kelt tészták közül ma is gyakran készítik а fánkot is. Úgy készül, hogy tejben felverik a lisztet élesztő, cukor és tojás hozzáadásával, majd kelesztés után elnyújtják, kiszaggatják és zsírban kisütik. NYERSEN FOGYASZTOTT, VALAMINT ALKALMI, GYORS ÉS KÖNNYŰ ÉTELEK SALÁTÁK Az éhség csillapításának a legegyszerűbb módja az volt, ha egy karaj kenyeret vágtak. Kenyeret munka közben is lehetett enni. Aki előtt pl. szőlőkötözés közben mejjes kötő vót, az a gelebibe tehette a kenyeret és munka közben éhségének a csillapítására harapott egyet. Sokan takarékosságból is elhagyták a kenyér mellől a szalonnát. Régebben böjti ételnek is számított a kenyér. Nagypénteken csak kenyeret ettek, esetleg sózták-paprikázták. Valamikor a halotti virrasztás alkalmával és a 139