A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Bálint Sándor: A disznótartás és disznótor szegedi hagyományai

A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve 1972—73 jl A DISZNÓTARTÁS ÉS DISZNÓTOR SZEGEDI HAGYOMÁNYAI BÁLINT SÁNDOR (Szeged) A disznó a kisparaszti, kispolgári háztartásoknak egyik legfontosabb jószága. A disznótartás szegedi múltjáról szóló régebbi adataink igen szórványosak. Az 1522. évi tizedjegyzék Disznóverő 'heréló', miskároló' családneve mintha a házi, családi ne­velésre utalna, ahol nem a tenyésztésen, hanem a hizlaláson, közvetlen családi ellá­táson van a hangsúly. Amíg ugyanis a ló-, marha-, juhtartásra már a középkorból aránylag bőségesen vannak adataink, addig a disznóról hallgatnak a források. Ez természetesen csak annyit jelent, hogy nem volt nagyobb gazdasági jelentősége. A törökök vallási tilalomból tartózkodtak a disznóhús, zsír fogyasztásától, ami nyilván nem kedvezett a ráják, szegedi magyarok disznótartásának sem. így a tápai defterekből kitűnik, hogy 1550-ben 345 volt az összeírt disznók száma. 1585-ben 242, 1670-ben pedig csak 214-re csökkent. 1 Alighanem a Biblia világnézete : az ószövetségi zsidóknak a disznótól való meg­tartóztatása, a gonosz lelkeknek Jézustól a disznócsürhébe igézése magyarázza, hogy a boszorkányműveletekben éppen a disznóval kapcsolatosak a mi szemünkben a leggusztustalanabb hiedelmek. így azok a szépségek, amelyeket a boszorkányok mutogattak, később disznóürülékké változtak: 1728. Minden szépséget mutattak; mihelyest elment az ember, mindjárt juhszarrá változott. 2 Szó esik egy rontás elhá­rításáról is. 1731. Ludas Molnárné meglátván említett fatens megrontatott leányát, mondotta, hogy boszorkányok által rontatott meg. Azután circiter kétszer, sit venia, sörtétes ganéjával megfüstölte... és valamit segített rajta. 3 Kálmány Lajos szőregi följegyzése szerint, ha bűbájosokról beszélgetünk, hogy ne ártsanak, utoljára ezt kell mondani : tű fülibe, tüzes vasnyárs a seggibe. Disznószar a zabiája, kutyaszar az orrára. Szent János van ma. á Erre a mondásra idősebb tápaiak is emlékeznek. Jellemzőnek, névmágiás hátterűnek érezzük azt is, hogy a disznó szót egyik sajátos testi vonásával sertés, sortes, régi szegedi iratokban sörtélyes, sörtétes név­vel illetve, mindig melléje teszik, hogy sít venia, azaz engedelemmel legyen mondva. 1737. Időközben a pallásra menvén, az fatens megvizsgálni sit venia az megölt sörté­lyeseinek aprólékjait, sok híját találta s tapasztalta} Dugonics András tollára is könnyen rászalad a sörtvélyös szó. 6 Napjainkban már tréfásan, de így igazítják ki, aki a szót kiejti: nem disznó az, hanem összömadta? A disznóra, egyéb jószágra öre­1 Káldy-Nagy Gyula: Two Sultanic Hass Estates in Hungary during the XVIth and XVIIth Centuries. Acta Orientalia 1961. 2 Reizner János: Szeged története. IV. Szeged, 1900. 394. 3 Reizner IV, 486. 4 EA (Néprajzi Múzeum Adattára) 2813. 5 Reizner IV, 520. 6 Dugonics András: Etelka I. Pozsony—Pest, 1805. 286. 7 Ismeri Tömörkény István: Különféle magyarok. Budapest, 1907. 179. 111

Next

/
Thumbnails
Contents