A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Juhász Antal: Átokháza. Egy tanyasor települése és közösségi élete

Az elődök között szinte minden családban akad pásztorember: gulyás, juhász vagy csikós. Öröklődött a pásztorság, különösen a kiterjedt Födi és a Szekeres (ragadványnéven Daru) családban. A számadók tekintélyes nagyságú örökföldeket szereztek és hagytak utódaikra. Míg a szomszédos közlegelő parcellázása nem kezdődött, az átokháziaknak kiváló lehetőségük volt a már istállóban tartott nagyjószág legeltetésére. A fejőstehenek mellé csordást fogadtak, aki naponta hazahajtotta a „sori marhákat". A lovakat, birkákat, libákat is kiválthatták a járásra, meghatározott összegű fűbér fizetése fejében. A fűbért Szeged városának fizették. A város megbízottja minden tavasszal ment „fölolvasni" a közlegelőn tartott jószágokat. A régebbi, jelentős juhtartás maradványa, hogy szinte minden átokházi tanyán ma is tartanak birkát: legalább 3—4 anyajuhot, a bárányszaporulatot pedig részint ünnepi alkalomra vágják le, részint fajnevelésre meghagyják. KÖZÖSSÉGI ÉLET Társasmunkák Ismeretes, hogy a parasztcsalád nem csupán vérségi együttes, hanem termelési egység is. A tárgyalt időszakban Átokházán nem voltak nagycsaládok. Tömörkény István forrásértékű elbeszélései és idős alsótanyasiak visszaemlékezései alapján azonban joggal feltételezzük, hogy a 19. században módos gazdahelyeken élt a nagycsalád-szervezet.

12 A századfordulón a szülőkkel rendszerint egy házas gyermekük — általában a legkisebb fiú — élt együtt, a többiek házasságuk után külön költöztek. így leggyakoribb a két nemzedékes kiscsalád, de minden harmadik-negyedik tanyán három nemzedéket (szülők—házas gyermek—unokák) magába foglaló család élt. Az egy födél alatt élő család igyekezett minden munkát a maga erejéből elvégezni. Ahol a gazdasági munka meghaladta a család teherbíró képességét, ott külső munkaerőt vettek igénybe. Ennek különböző formái a társasmunka, a bérmunka és a ledolgozás. Itt a tanyasor közösségi élete szempontjából a társasmunkák vizsgálatát tartom indokoltnak, mivel ezek a családok között viszonosságon alapuló, a tőkés munkaszervezettől még érintetlen közös munkaalkalmak. A társasmunka fogalmát abban az értelemben használom, ahogyan legutóbb Szabó László körülhatárolta.

13 Szabó a munkaszervezetnek olyan fajtáit tekinti társasmunkának, ahol az egymásnak végzett munka ellenértékeként nem szerepel pénz vagy aránytalan visszadolgozás, amelyek tartalmazzák a szervezettség és ismétlődés egy fejlettebb fokát, és ahol nem érvényesülhet kényszerítő külső hatalmi erő. Az átokházi tanyák népe igen dolgos, munkaszerető. Itt mindig a törekvő, fáradságot nem kímélő, munkája révén gyarapodó embernek volt becsülete. Kézenfekvő tehát, hogy közösségi életükről szólva először a hagyományos paraszti munkában létrejött akcióközösségeiket jellemezzem. Paraszti visszaemlékezéseim a századfordulótól a 1950-es évekig terjedő félszázadra vonatkoznak, néhányszor azonban megbízható támpontot adnak az 1880— 90-es évek társasmunkáira, közös összejöveteleire is. 12 Vö.: Juhász A., Tanyai életmód és társadalom. In.: Átokházától Ásotthalomig. Ásotthalom község tanácsa 1970. 58. 13 Szabó L., A népi társasmunkák kutatása. Ethnographia 1967. 219—235. 93