A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 2. (Szeged, 1974)

Bálint Csanád: A honfoglaláskori lovastemetkezések

temetkezéseinek száma (utóbbiak sírjába feltétlenül rangjelzőként került a hátas). Az eredmény a következő: II. TÁBLÁZAT. A lovastemetkezési csoportok jellemzői. — Les caractéristiques des groupes des tombes à ensevelissiment de cheval. I. cs. II. cs. III. cs. IV. cs. V. cs. szablya 3,9% 5,3% 18,7% 15,7% 37,5% veretes öv 4,9% 13,2% 37,5% 26,3% 12,5% nyílcsúcs átlag 3,3 4 5 5 6,6 zabiák aránya 10,7 4 2,5 2.5 0,75 férfi-női sírok aránya 4,25 4,9 3,5 3 0 Első látásra szembetűnik, hogy az I. cs. — a lóáldozat elmaradásával összhangban (ill. számunkra azt igazolva) — valamennyi többi lovastemetkezésnél alacsonyabb rangot képvisel. Ugyanekkor — alább igazolásra kerül — a lószerszámos sírok a közrendűekéhez (ló és lószerszám nélkül eltemetettek) viszonyítva mellékletekben majdnem mindig gazdagabbak.

5 Az X. sz. első feléből kis számban mutathatók ki, míg legtöbbjük a század második feléből, igen gyakran az ezredforduló tájáról való.

6 Időben és térben egyaránt széles elterjedésük, a temetőkön belül a lovassírokhoz viszonyítható helyzetük azt mutatja, hogy e halottak búcsúztatásakor nem elsősorban egyes családok (esetleg nemzetségek, népcsoportok) szokásai, hanem anyagi okok miatt nem vágtak lovat. Az I—

II. cs. között megközelítőleg egyezés áll fenn a nyílcsúcs-átlagban, a szablyák, a férfi-női lovassírok előfordulásában. Emellett azonban a veretes öv, a rudas zabla és számos ruhadísz gyakorisága az utóbbit rangosabbnak mutatja. Hasonló jelenség tapasztalható a III—

IV—

V. cs. között is, ahol uyganezen szempontok alapján az utóbbi kettő látszik kevésbé gazdagnak. A IV—

V. csoporttal kapcsolatban már feltettem a lehetőséget, hogy ezek a III. cs. változataként, esetleg annak a II. cs-tal való keveredéseként értékelhetjük

7

. Megerősíti ezt csekély előfordulásuk, átmeneti időrendi helyzetük (többnyire a század közepéről, második feléből ismeretesek sírjaik) és hogy elterjedésük megközelítőleg azonos képet mutat a III. cs.-tal. A II. cs. szokásformája a honfoglalástól a kereszténységig terjedő időszakot minden korszakban egyenletesen kitölti.

8 A III. cs. sírjai jórészt a honfoglalók első két nemzedékéhez tartoznak; a X. sz. utolsó harmadára eltűnik e rítus.

9 5 Ez a „gazdagság" természetesen régészetileg, és a lovastemetkezési csoportok tömegére, általánosítva érvényes, hiszen mindegyikben vannak mellékletben viszonylag „szegény" sírok is. 6 Pl. László, 1943. 7—13, MNM 12/1936.6. lelt. sz., MNM 4/1930. 1—11, Folia Arch. 1939. 189—95, Dolg. 1943. 183—92, Arch. Ért. 1904. 411—21, uo. 1907. 274, 1891. 97—114, 1912. 320—2, 1905. 36, Arch. Rozg. 1954. 625—6, Stud. zv. AU SAV 1964. 197—218 stb. 7 Bálint, 1969, 1903. 8 Pl. Arch. Ért. 1900. 398—402 ,1903. 405, 1920—2. 43—55. Dolg. 1933—4. 221—41, MNM Adattár 5. K. I, Dolg. 1926. 123—34, Rég. Füz.XV. 61, Arch. Ért. 1899. 353, Folia Arch. 1941. 214 —22, Arch. Ért. 1960. 177—86, Dienes /., Honfoglaló magyarok. Orosháza története, szerk. Nagy Gy. Orosháza, 1965. I. 142—7, (továbbiakban: Dienes, 1965.) MFMÉ 1968. 66—7, MFMÉ 1960 —2. 9—37, Folia Arch. 1941, MNM Adattár 207. H. III, Dolg. 1936. 205—16, Rég. Füz. VI. 1957. 81, Arch. Ért. 1899. 41—6, Déri Múz. Évk. 1933. 46—7, Matériáié si cere. arch. П. 1956. 89— 143, Arch. Hung. XXI. 104—6, Szegedi Múzeum 53.7.1—112, 53.8.1—7, 63.8.41—6, 53.31.281 —5. lelt. sz., Arch. Ért. 1957. 58—65 stb. 9 MNM 6/1948. 1—21, Alba Regia 6—7. 1965—66. 56—7, Arch. Hung. XXI. 71, Arch. Ért. 1931. 78—112, Arch. Ért. 1870. 201—6, 1895. 75—6, 1903. 268—72, 1914. 303—44, MTÉ 1859. 14—24, Jászkunság XIII. 1967. 168—9, Arch. Slovaca III. 1968. 51—2 stb. — Egy avarkori lovastemetkezési forma eltűnését Kovrig I. és Korek J. is népi keveredéssel magyaráz: Le cimetière de l'époque avare de Csóka. Acta Arch. Hung. 12. 1960. 289. 87