A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 2. (Szeged, 1974)

Bálint Csanád: A honfoglaláskori lovastemetkezések

ára a hadjáratok idején ugrásszerűen megnőtt.

27 A követjárások, házassági szerződések stb. alkalmával a türkök sokszor tízezerszámra küldtek hátasokat a kínaiaknak.

28 Az oroszok a besenyők majd a kunok lovai iránt érdeklődtek.

29 Ögödej egyik győztes hadjárata után nyugati lovakat követelt magának.

30 Érthető hát, első királyaink miért siettek törvényeikben a lókereskedelmet a maguk kezébe megszerezni, ill. megtartani.

31 Szó sem lehet annak feltételezéséről, hogy ezek az intézkedések az alacsony állományt lettek volna hivatottak védelmezni.

32 A pécsváradi monostor interpolált összeírásából kiderül, hogy falvai lakóinak mintegy fele tartott lovat.

33 XI. sz.-i uralkodóink gazdaságpolitikai lépéseikben ezt a komoly jövedelemforrást kívánták biztosítani. 1.3. Közvetett úton képet alkothatunk magunknak, mekkora volt a ló és lószerszám értéke a IX—

XI. sz.-ban. (Igaz, adataink jórészt száz évvel későbbről származnak.) Kálmán király 1100-ban kiadott egyik törvényében egy — nyilvánvalóan jó minőségű — ,,hadi ló" árát 15 pensában állapította meg.

34 Ez az összeg 15 bizánci aranypénznek felel meg, ami 66 g tiszta arany értékével azonos.

35 A XIII. sz.-ban közönséges lovak értéke 20, 38, 57 g aranyénak felelt meg.

36 Menjünk tovább. Könyves Kálmán minden falut egy nehéz lovas katona állítására kötelezett. Ennek költségei 264 g aranyértékre rúgtak.

37 Fele, kétharmada volt a páncél ára,

38 így a fennmaradó rész jutott a lóra, lószerszámra és a fegyverzetre. Mint láttuk, ezidőben a jó lovak értéke 60 g aranyé körül mozgott, ezért a harcos egyéb felszerelésére kb. 50—70 g arannyal egyező értékű cseretárgy juthatott.

39 Egy tanyai kovácsmester a csongrádi 27 Зуев.Ю. А., Тамги лошадей из вассальных штатов. ТИИАЭ, Алма-ата. 1960. 8, 95. Ecsedy H., Trade-and-War Relations between the Turks and China in the Second Half of the 6th Century, Acta Orient. Hung. XXI. 1968. 136—9, 144—5. 72. j. 28 Mau-tsai, L., Die chinesischen Nachrichten zur Geschichte der Ost-Türken. Wiesbaden, 1958. I. 7, 74, II. 384, 395—6, 452—6. 29 DAI 2 § (

Konstantinosz Porphyrogennetosz, A birodalom kormányzásáról. Ford. Moravcsik Gy. Budapest, 1950.), Poveszty vremennih let az 1095. évnél, Id. Bartha A., Kijev és Itil. Tört. Szle. VII. 1964. 233. so MTT 21A §. 31 László II. 16, 18, III. B. 13, Kálmán I. 76. törvényei. — A magyar lovakat egy XII. századi bizánci szerző is dicséri, ld. Gyóni M., Magyarország és a magyarság a bizánci források tükrében. Budapest, 1938. 45. 32 Pleidell A., A nyugatra irányuló magyar külkereskedelem a középkorban. Budapest, 1925. 5. 33 Pauler Gy., A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. Budapest, 1893. 63—4. 34 Kálmán 1.36.—Utólag láttam meg, hogy hasonló lóárak voltak Bizáncban is, ld. Ostrogorsky, G., Löhne und Preise in Byzanz. Byz. Zeitsch. XXXV. 1932. 380, Ewert-Kappesowa, H., Une grande propriété foncière de Ville s. à Byzance. Byz.Slavica XXIV. 1963. 35—6, 24. j. 35 A könnyebbség kedvéért a továbbiakban az egykori pénznemek és súlymértékek helyett mindig azok grammban kifejezett aranyértékére hivatkozom. Az átszámításra ld. Balogh A., A magyar pénz története az Árpádok idején. Budapest, 1912, Hóman i. m. 156—87. 36 Hóman i. m. 522. 37 Kálmán I. 40. 38 Uo., és Balogh i. m. 30. 39 Az előkelők ruházatát díszítő ezüst veretek súlya alapján még egy összevetést tehetünk a X. századi értékviszonyokra. A Szeged-bojárhalmi asszony sírjából előkerült díszek összsúlya majdnem eléri a fél kilót. A kora-középkori 1:10 arany-ezüst arányból következtetve, az ötvözést leszámítva kiderül, hogy a halottal eltemetett ruhának csak fém tartozékai 35—40 g aranyértékűek voltak. Pontosan ezt a számot kapjuk, ha az Augsburgnál elfogott Léi és Sur vezérek felszereléséről leszedett 3 márka nemesfémet számítjuk át aranysúlyra (ld. Chron. Eberspergense, A. 955., in: MGH SS XX. 12, idézi de Vajay, Sz., Über die Wirtschaftverhältnisse der landnehmenden Ungarnstämme. Ungarnjahrbuch, 1970. 16. 18. j.). A ló és lószerszám, a ruhadíszek igen magas értékét mutatja, hogy 100 év múlva is egy tinó csak 4,4 g aranyértéket képviselt, 1 q gabona 0,2 g, egy pár csizma 1,2 g, egy szolgacsalád évi jövedelme — gabonában mérve — 1,6 g aranyértékkel ért fel, ld. Hóman i. m. 526, Balogh i. m. 30—1. 90