A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Marián Miklós: A gólya populáció-dinamikája Magyarországon (1963–1968)

43,74 %-kal csökkent. Ha ilyen ütemben halad az állomány hanyatlása, néhány évtized múlva csak mutatóban lesz Magyarországon gólya. A gólya védelmének jelentős erősödését mutatja a készülő új természetvédelmi rendelet, amely nemcsak a madarat védi, de tiltja fészkének elpusztítását is. A rendelkezés mellett célszerű lenne propagandát kifejteni a mesterséges fészkelőaljzatok elterjesztésére. Épületekre szerelhető fészkelő-bakok alkalmazását kellene javasolni az állami gazdaságoknak, termelő szövetkezeteknek. A gazdaságokban, szövetkezetekben kiselejtezett szekérkerekekből néhányat szerelhetnének fel rétek, legelők szegélyén csonkolt fákra, 5—6 m magasan. Bizonyára számos gólyapár használná fészekaljzatnak. Végül a lakosság széleskörű felvilágosítására van szükség, amely meggyőzi az embereket a gólya hasznáról. ÖSSZEFOGLALÁS 1968-ban harmadízben végeztünk, azonos módszerek szerint országos gólyaállományfelvételt. Anyagát feldolgoztuk és összevetettük az öt év előtt folytatott cenzuséval. Kitűnt, hogy állományunk létszáma aggasztóan csökken. A visszaesés nagysága viszont növekszik. A rendszeres állományfelvételek első öt esztendeje alatt 22,40 %-kal, a második fél évtizedben 27,48 %-kal fogyatkozott a hazai állomány létszáma. A populáció hanyatlásának fő okait a következőkben látjuk: A vizes területek lecsapolásával csökkent a tápterület. A korszerű épületek a fészkelésre alig alkalmasak. A kiterjedt elektromosvezeték hálózat sok gólyaéletet követel. Egyre nagyobb méreteket ölt az ember pusztító tevékenysége. A gólya abban a harcban, melyet a biológiai védekezés során az ember a mezőgazdasági kártevők ellen folytat fontos segítőtárs. Védelmére sürgős és eredményes intézkedéseket kell hozni. KÖSZÖNET Az egész országra kiterjedő állományfelvételt csak sok intézmény, több száz ember segítségével tudtuk végrehajtani. Fogadják köszönetünket az alábbi intézmények és munkatársak, akiknek buzgó és önzetlen támogatása lehetővé tette feladatunk sikeres megoldását : A Magyar Posta Vezérigazgatósága, az összes levélkézbesítők; az Állami Erdőgazdaságok és az összeírásban résztvevő erdészeik; A Csongrád megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, Csenke László, Barna László, Pap János; a Móra Ferenc Múzeum igazgatósága; a felmérésben résztvett vadásztársaságok. Köszönet az önkéntes megfigyelőknek, akik részletes adatgyűjtésükkel nagy segítséget nyújtottak: Agárdi Ede, Antalovics Gyula, dr. Bernáth György, Csaba József, Gergye Imre, Györffy Boldizsár, Karády István, Köves Ervin, Marsalkó Gyula, Nagy Sándor, Ruzsik Mihály, Schmilliár Manó, Smuk Antal, Szabó Géza, Szalafai István, Szász Iván, ifj. Szolnoky Kálmán, dr. Tapfer Dezső, Tóth László, Ván Benjámin. 45