A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

László Gyula: Magyarok és szlávok

A magyar kutatás bőséggel ismeri mindennek az adattárát. Ám számunkra elég annak a tudomásulvétele, hogy sem Géza fejedelem, sem István király alatt — később még kevésbé — nem volt olyan korszak, amikor a magyarság megtérítésében kimutatható lenne egy horvát-szlovén térítési korszak. Tovább növeli az ellentmondást, hogy a X—

XI. századi magyar sírokban talált kereszt-ereklyetartók kivétel nélkül a bizánci körből származnak. Az összeolvadásnak természetes útját jelölte volna a szláv jövevényszavaknak Fehér G. által feltett négy szakasza, mely első pillantásra meggyőző volt, de — mint vázoltam — kiderült, hogy itt elsősorban nem a szlávokról van szó, hanem a magyar köznépnek és Árpád magyarjainak összeolvadásáról. Mindezek alapján kénytelen vagyunk akként fogalmazni, hogy a X—

XI. századi magyar térítésre vonatkozó adatainkból semmiféle magyarázatot nem kapunk nyelvünk szláv keresztény szókincsére

38 (a kalandozások koráról semmi adatunk nincsen). Ennek következtében még élesebben vetődik fel a kérdés: mikorból származhat a magyar kereszténység jelentős szláv szórétege. Erre a kérdésre csak egyik feltevésünk kapcsán tudunk elfogadható választ adni, van ugyanis egy korszak, amikor a keresztény térítés a legszorosabban kapcsolódik a szlávsághoz, ám ez nem a X., hanem a IX., sőt a VIII. század. Több alkalommal módomban volt bemutatni azt a gazdag leletanyagot, amely az avar kori kereszténységre vonatkozik. Legutóbb a II. salzburgi szláv kongresszuson foglaltam össze az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Hogy ennek a kereszténységnek mi lett a sorsa, alig tudható, de hogy a kései avarok (azaz szerintem a magyar nép korai előőrsei) között a salzburgi, passaui térítés tolmácsai azok közül a szlávok közül kerültek ki, akik hosszú időn keresztül éltek a kései-avarok — magyarok —• között, alig vonható kétségbe.

39 Hogy mi lett ezeknek a keresztényeknek sorsa, aligha tudható, mindenesetre a birodalmi Annalesekben a 791. évnél az olvasható, hogy : „nimia malitia... quam fecerunt Avari contra ...populum christianum..." tehát megérték a karoling hadjáratokat, sőt az bizonyos mértékben az ő érdekükben történt. Annyi bizonyos, hogy a temetőkben nem alkotnak külön csoportot, hanem a közösség sírsoraiba illeszkednek sírjaik. Ez mintha arra mutatna, hogy nem voltak külön egyházközségeik, templomaik, temetőik. Ám felvetettem — idézett salzburgi előadásomban — annak lehetőségét is, hogy az avar kori keresztényeket a nagy avar temetők „melléklet nélküli" sírjaiban kell keresnünk, ezek tehát nem szolgarendűek sírjai lennének, hanem keresztény voltuk miatt temették el halottaikat mellékletek nélkül. Akárhogyan is van, feltehető, hogy a térítés nem ért el mélyreható eredményeket, hiszen például az „inter Sabariam et Carnuntum" közé — azaz szerintem a bécsi erdő és Pannonhalma közé

40 telepített, és a források szerint keresztény késő-avarok temetőiben (nem 38 Galla, SzIE. I. i. m. : 297. Pannonhalma volt a magyar latin műveltség fellegvára, lehetetlen, hogy innen terjedt volna el a szláv keresztény szóréteg. Pannonhalma szerepéről lásd : Csóka J. Lajos, A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI—

XIV. században. Bp. 1967. — Az egyházi latinnal kapcsolatban hadd idézzük Horváth /., Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp. 1954. 31 kk. kifejtetteket, amelyek szerint „Az oklevelek latin nyelvével kapcsolatban ... nagyobb mértékű javulás először a német nyelvterületen észlelhető, mivel itt a latin nyelv nem volt annyira kitéve a vulgáris nyelv befolyásának, mint a román anyanyelvű népeknél... Kétségtelenül működtek István király környezetében szláv egyháziak is, ezeknek latinsága azonban ugyanúgy kifogástalan lehetett, mint a német anyanyelvűeké, tekintve, hogy anyanyelvük csak lényegtelenül befolyásolhatta latinságukat..." 39 László Gy., Die Awaren und das Christentum im Donauraum und im östlichen Mitteleuropa. (Acta II. Congr. int. hist. SI. Salisb-Ratisbonensis):141—

152. 40 „Inter Sabariam et Carnuntum..."előadás a III. salzburgi szláv kongresszuson, sajtó alatt. Az onugorokra vonatkozó idézet: Németh Gyula, A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp. 1930. 181. 292