A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)
László Gyula: Magyarok és szlávok
gurságnál. Már a VII. században tudunk a Kaukázus térségében onogur püspökségről 23 . Ehhez még csak annyit, hogy a hitre vonatkozó ősi szavaink nagy része török szó! — Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a térítők nem valamiféle elmaradt, műveletlen néppel találkoztak, hanem olyannal, amelyiknek istenről, ördögről, bűnről, áldásról, átokról, gyónásról stb. stb. már kiterjedt fogalmai voltak. A finnugor rétegből származó szavaink jóval egyszerűbb vallási képzetekről tanúskodnak. Említettük már, hogy szláv jövevényszavaink elsősorban az egyházi szervezetre, egyházi emberekre vonatkoznak, mintha a szlávság, elsősorban is a délszlávság csak szervezetet adott volna a meglevő tartalomhoz. De éppen ez élezi ki a kérdést, mert eddig nagyjából úgy vélték, hogy a magyarság hivatalos térítői bajorok, csehek, olaszok, franciák voltak, de a népi kereszténység a szlávok révén gyökereződött volna meg s íme: éppen nem a hit lényegére vonatkoznak a szláv kölcsönszavak, hanem az egyházi szervezetre és a papi eljárásokra. Ezt az ellentétet szeretném a továbbiakban még jobban kiélezni azzal, hogy felújítjuk emlékezetünkben, hogy kik is voltak a magyarok keresztény hitre térítői. Adatainkat Asbóth Oszkár 24 , Volf György 25 Melich János 26 , Csóka J. Lajos 27 , Galla Ferenc 28 , Balanyi György 29 , Mihályi Ernő 30 és Moravcsik Gyula 31 összefoglaló munkáiból és részlettanulmányaiból vettük. Zagiba Ferenc nagy érdeme 32 , hogy ki tudta mutatni, hogy a bajor egyháznak a szlávok közé küldött térítői a Két Testvér előtt már szláv liturgikus szövegeket alkottak és a hithirdetés — az alulról jövő térítés ír elvének megfelelően — szláv volt. Ebben a latin-görög kifejezések természetesen alkalmazkodtak a szláv nyelv hangtörvényeihez. (A magyarba is így kerültek át!) Ez a missziós magatartás szabta meg Salzburg térítési módját, szemben a „felülről való térítés" gyakorlatával. Ehhez meg kell jegyeznünk, hogy a X. századi magyar térítések kivétel nélkül mind „felülről jövő" térítések, mert a fejedelmi, királyi udvarnál kezdődtek és az összeterelt nép ura iránti engedelmességből veszi fel az új hitet. Ez lényeges mozzanat, mert azt jelenti, hogy a térítés, a hit nyelvezetével elsősorban az uralkodó osztály ismerkedett meg, a nyelv azonban, amely annyi szláv jövevényszót őrzött meg, a nép nyelve volt. Tolmács mindig akadt, a sok hadifogoly megtanulta a magyar nyelvet. Bár Géza fejedelem korára már csak öreg hadifoglyok lehettek, mert a fogolyszerző kalandozások már évtizedek óta szüneteltek. Ilyen tomácsok azonban nyilván nem latinból fordítottak, hanem bajorból, vagy szlávból és magyar beszédjükbe — amely jól idomult az új hithez, fogalmi köre úgyszólván készen volt —, az intézmények stb. nevét, — amire nem volt magyar szó — szlávos latinsággal szőtték bele. Ezek szerint 23 Moravcsik Gy., A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység. SzIE. 1:171—212. 24 Asbóth O., A szlávok és a magyar keresztény terminológia. MTA Ért. 1884:95—96. 25 Volf Gy., Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás. NyK. 1897:1—51, 166—193, 307—324. — Die Heimat der kirchenslawischen Sprache und die Landnahme der Magyaren. Ethn. Mitt. aus Ungarn, 1897:27—31. 26 Lásd a 18. jegyzetet. 27 Csóka J. L., À magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában. SzIE. 1:269—291, az idézett hely: 277—78. 28 Galla F., Szent István apostoli tevékenykedése és e téren ismertebb munkatársai. SzIE. 1:295—328. 29 Balanyi Gy., Szt. István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője. SzIE. 1:331—359. 30 Mihályi E., Szent István monostorai. SzIE. 1:363—385. 31 Moravcsik Gy., Görög nyelvű monostorok Szt. István korában. SzIE. 1:389—422. Ismerjük a bizánci térítéseket, Hieroteos püspök szerepét és azt, hogy Géza fejedelem lánya, István király édesanyja görög-keresztény volt. 32 Zagiba, F., Das Slawische als Missionssprache. Die sogenante „lingua quarta" —Praxis der bayerischen Mission. (Die Welt der Slawen XII), 1967:1—18. 19 A Móra F. Múzeum Évk. I. 289
