A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Kőhegyi Mihály: Hunkori edények Jánosszállásról

az adonyi I. kőtábor IX. ásatási felületéből.

8 Tudjuk, hogy a kőtábort Hadrianus alatt építette át a III. Batavorum cohors

9 és a Marcus alatti szarmata háborúkban elpusztult.

10 A dörzstál egy másik szórvánnyal együtt tehát korai példány. Formailag hasonló ezekhez a Winden am See-ben egy villa rustica-ból előkerült dörzstál, valamint többek töredéke. A villa 130—140 között égett le.

11 A Pomáz-Lugi dűlőben,

12 valamint a Komló határában feltárt római villák mázas dörzstálai formailag már sokkal jobban megegyeznek a jánosházival s IV. századi datálásuk is időrendi párhuzamot jelent a mi tálunkkal.

13 Gyártásuk több helyütt folyt Pannóniában. Az Aquincumban feltárt fazekastelep egyik kemencéjében 14 db volt egymásba rakva.

14 Tác-Fövenypusztán is helyben gyártották a zöldmázas dörzstálakat a III. század utolsó harmadától kezdve.

15 A II. számú villából, mely 365 körül pusztult el, jó párhuzamát ismerjük a mi példányunknak.

16 Mindebből világos, hogy a jánosházi dörzstál pannóniai műhelyben készült a IV. század első kétharmadában. S mire használták ezeket a dörzstálakat? A dörzstálak (mortarium) nélkülözhetetlen kellékei voltak az antik háztartásnak. Általában kőből, fából és agyagból készültek.

17 A legfontosabb a tálak belsejének durva, érdes kivitele volt, amit apró kavicsok beépítésével értek el. Ezeket az edényeket növényi magvak szétzúzására, kenyérsütésre,

18 ételek dagasztására,

19 tej megalvasztására, illetve vaj előállítására,

20 bogyók kipréselésére és gyógyszerek-varázsszerek elkészítésére használták.

21 A nagy kő-dörzstálak melletti egyhangú munka a betörők és rabszolgák büntetése volt.

22 A kisebbekkel általában asszonyok foglalatoskodtak. Zúzásra egy középen jól kézbeillő, két végén megvastagodó fa (néha vas) szolgált, amint azt terrakotta szobrocskákon jól látni.

23 Vázaképek ábrázolásaiból tudjuk, hogy nyelves-zsémbes asszonyok az éppen kezük ügyébe eső törőfával igyekeztek „meggyőzni" vélt igazukról a 8 Barkóczy László—Bónis Éva, Das frührömische Lager und die Wohnsiedlung von Adony (Vetus Salina). Acta Arch. Hung. 1954. 157. 9 Wagner Walter, Die Dislokation der römischen Auxiliarformationen in den Provinzen Noricum, Pannonién, Moesien und Dakien von Augustus bis Gallienus. Berlin, 1938. 95. 10 Radnóti Aladár—Barkóczi László, Adatok Pannónia Inferior II. századi hadrendjéhez. Arch. Ért. 1951. 92. — A szarmata háborúra általában: Peterson, Eugen

—Domaszewski, Alfred

—Calderini, Guglielmo, Die Marcus-Säule auf Piazza Colonna in Rom. München, 1896.

1

—

II. — Zwikker, W., Studien zur Markus-Säule. Bijdragen de la Fond. Allard Piersson VIII. Amsterdam, 1941. — Mócsy András, A markomann háborúk savariai pusztításai. Arch. Ért. 1963. 19. 11 Baiduin Saria, Der römische Gutshof von Winden am See. (Burgenländische Forschungen 13.) Eisenstadt, 1951. 46. 12 Thomas Edit, Römische Villen in Pannonién. Budapest, 1964. 250—255. 13 Burger Alice, Római kori villa maradványai Komló határában. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1967. 65. 14 Kuzsinszky Bálint, A gázgyári római fazekastelep Aquincumban. Budapest Régiségei, 1932, 334—336. 15 Thomas Edit, Die römerzeitliche villa von Tác-Fövenypuszta. Acta Arch. Hung. VI. (1955) 122—123. 16 Bánki Zsuzsa, Villa II. von Tác. Alba Regia, 1963—1964. 106—107., 123. 17 Pauly-Wissowa, Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. XVI. 319. 18 Plaut us, Aulularia 95. 19 Cato, M. P., De re rustica 74—76. Több részletes receptet ad túróval töltött, olajban kisütött tésztafélék elkészítésére. 20 Tschumi, Otto, Bemerkungen zu den sogenannten Reibschalen. Germania, 1931. 179—180. 21 Juvenalis, VII. 170. 22 Plinius, Nat. hist. XVIII. 112. 23 Blümmer, Hugo, Technologie und Terminologie der Gewerbe und Künste bei Griechen und Römern. Leipzig, 1912. 18—19. és 4. ábra. 278