A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Goldmann Antal György–Szénászky Júlia: Megjegyzések a vatyai kultúra délalföldi kapcsolataihoz

Kis bögrénk, melyet 8. számmal jelöltünk, szinte minden területen előfordul ebben az időben, a hamvasztásos temetkezések állandó kísérője, így különösebb összefüggését keresnünk céltalan volna. Néhány vonatkozásban már felmerült a baksi együttes gerjeni kapcsolatainak lehetősége. A 29. sz. töredék, — egy edényalj, rajta a belső oldalon kereszt formájú borda — szintén erre mutat, Wosinsky M. ugyanis gerjeni ásatásaiból teljesen hasonló darabot közölt

19

. Hogy teljes legyen a kép, egy mészbetétes töredék is található a gödör anyagában. Közelebbi kulturális meghatározása éppen töredék-volta miatt nem lehetséges. Összegezve tehát, a baksi 51. gödöiben egy vatyai telepen közösen fordul elő mind a vatyai kultúrát, mind a Szőreg-perjámosi kultúrát képviselő emlékanyag. Színesebbé teszi a leletegyüttest az, hogy biztos utalásokat tartalmaz más kulturális egységekre vonatkozólag is, hivatkozunk itt a mészbetétes és a gerjeni jellegzetességekre. Az anyagnak ez a kivételes helyzete lehetőséget nyújt számunkra, hogy e kis együttesen keresztül felvethessük a két leggazdagabban képviselt kultúra között fennálló kapcsolatok kérdését. A vatyai kultúra különböző vonatkozásai gyakran álltak a magyar régészeti kutatás homlokterében. Tekintettel arra, hogy a Közép-Duna-medencei középső bronzkor fejlődésében fontos szerepet játszott, több kutató foglalkozott kialakulásának kérdéseivel.

20 Ugyancsak fontos eredményként kell elkönyvelnünk szerepének tisztázását a halomsíros bevándorlás idején, illetve a halomsíros korban való továbbélésének bizonyítását.

21 Jellemző urnatemetőinek feltárása már a múlt század végén megkezdődött, de a kutatás akkori állása szerint nem tudták megkülönböztetni a vatyai temetőket más korú urnás temetkezésektől. Szelle Zs. például dunaföldvári ásatásaiból egységes urnatemetőként közölt egy vatyai temetőt egy olyan sírmezővel, amelyben már a vas is előfordult.

22 A kultúra egyik névadó lelőhelyét, a lovasberényi urnatemetőt Posta B. tárta fel, kimerítő ismertetését táblaképekkel és helyszínrajzzal illusztrálva 1897-ben adta.

23 A századforduló táján több kisebb közlemény jelent meg, amelyekben a vatyai kultúrába sorolható leleteket ismertettek.

24 A legfontosabb, az Újhartyán-vatyapusztai sírmező feltárása során napvilágra került 364 urna csoportonként elkülönülve helyezkedett el.

25 A már nagy számban feltárt temetők egységes voltát G. Childe ismerte fel, és korszakalkotó jelentőségű munkájában a leletanyagot két legfontosabb lelőhelye alapján Lovasberény-vatyai csoport néven különítette el.

26 Véleménye szerint ez a csoport a Bakony északi részén alakult ki, és fejlődése folyamán az egész Pest megyét elfoglalta. Temetőit Lovasberényből, Dunakesziről, Ócsárol, Soroksárról, Vatyáról, Izsákról, Dömsödről, Dunapenteléről ismeri, s ezeket a Tószeg С periódusba sorolta. 19 Wosinsky M., Ásatások Gerjenben. AÉ. 1891. 301—312. p. I. t. 18. 20 Bandi, G., Data to the Early and Middle Bronze Age of Northern Transdanubia. Alba Regia 4—5 (1963—64); nő., Ursprung der Metallschmiedekunst der Vatya-Kultur. MFMÉ 1964—65/ /2,; Bona, L, Alba Regia 1960. 21 Mozsolics, A., Archäologische Beiträge zur Geschichte der grossen Wanderung. AAA VIII (1957); Bona, /., Chronologie der Hortfunde vom Koszider-Typus. AAA. IX (1958); Trogmayer, O., Über einige geschichtlichen Fragen der Spätbronzezeit in der südlichen Tiefebene. Acta Ant. et Arch. Szeged 1965. 22 Szelle Zs., A Duna-földvári urnatemetőről. AÉ 14(1894) 63—65 és 361—365 pp. 23 Posta В., Lovasberényi urnatemető. AÉ 1897. 304—317. pp. 24 Vásárhelyi G., Hamvvedrekről az ócsai (Pest m.) urnatemetőből. AÉ 1897. 258. p., Miske K., Újabb leletek Lovasberényből. AÉ 317—333. pp., Cziráky Gy., Újabb urnatemető Dunaföldvárt. AÉ. 1901. 288. p. 25 Kada E., Bronzkori urnatemető Vatyán. AÉ. 1909, 124—130. pp. 26 Childe, V. G., The Danube in Prehistory. Oxford 1929. 278. p. 268