A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Goldmann Antal György–Szénászky Júlia: Megjegyzések a vatyai kultúra délalföldi kapcsolataihoz

A temető 10. sírja

7

, ahol nemcsak ennek, hanem 7. sz. edényünknek is előfordul pontos hasonmása. Ugyanezt a formát a Maros-vidéken kívül a perjámosi kultúra Duna-menti faciesében, a gerjeni csoportban is megtalálták.

8 Hasonlóképpen gyakori jelenség ebben a csoportban a beszurkált pontokkal körülvett lencsedísz, amelyet a 10. sz. edényen is megfigyelhetünk. Az előbbihez hasonló a 11. sz. töredék, csak annyiban különbözik, hogy ennek szájnyílása szögletes. Ezt a típust Banner J. az általa elkülönített marosi kultúra sajátságának tartotta, és annak formavilágában a 14/f számmal jelölte meg.

9 Lényegesen ritkábban fordul elő a 12. sz. korsó. Ezzel teljesen megegyező formát nem sikerült találnunk, némiképpen hasonlónak tűnik számunkra egy Szőregen előkerült edény alakja és kannelura-díszítése. Az edény fenekén körbefutó besimított spirálist szintén Szőregen tudjuk nyomon követni, mégpedig a 28. és 161. sírok anyagában.

10 Sajátságos fülképzése a gerjeni csoportra mutat.

11 Már a nagyrevi kultúrában is gyakran előfordul olyan fazék, amelyet a baksi anyagban 1. számmal jelöltünk. Pontos megfelelője Diósdon került elő, nagyrevi telepen.

12 A kulcsi temető legtöbb urnája szintén ezt a típust képviseli.

13 Fejlettebb változatában Kelebián fordul elő, itt is urnaként használták; megtaláljuk a 19., 42., 45. és 110. sírban. Alakjuk, díszítésük azonos a baksival, de nagyságuk ennek általában kétszerese, színük pedig vöröses.

14 Ez a típus importként elkerült a Maros-vidékre is, itt a Deszk A temető 1. sírjában fordult elő, mint pythos, egy kisgyermek csontvázát tartalmazta. A baksi példány szélesebben kihajló pereme, teltebb formája alapján későbbinek tűnik, a nagyrevi kultúrában előkerült hasonló fazekak mint genetikus elődjei jöhetnek számításba.

15 A 2. sz. fazék ellentétben az előzővel, tisztán a nagyrevi kultúrára jellemző forma, későbbi együttesekben nem fordul elő. Miként a bevezetőben említettük, a baksi vatyai telep egy nagyrevi szint fölött helyezkedett el. Az 51. gödör beleméllyed az alatta levő nagyrevi rétegbe. Valószínűnek tarthatjuk, hogy kiásásakor a vatyai telep lakói megtalálták a kérdéses edényt, s vagy eleve benne hagyták, vagy később mint értéktelen holmit a gödör fenekére visszadobták. Látszólag könnyen helyezhetjük el a kis, egyfülő kancsókat, mint a vatyai kultúrára jellemző edénytípust. Valóban ez a helyzet a 9. számú töredéket illetően, de a csonkakúpos nyak és a kiugró vállvonal, melyet az 5. és 6. sz. edény képvisel, az általunk vizsgált vatyai együttesekben kizárólag egy helyen, a Cegléd-öregszőlőkbeli temetőben fordul elő.

16 Ugy véljük, előzményük a fentebb említett típushoz hasonlóan a nagyrevi kultúra emlékanyagában található meg.

17 Talán rokonságba hozható Banner J. 13/a típusával a Szőreg-perjámosi kultúra területéről, de itt is mindössze egy helyen fordul elő: Ószentivánon a 31. sírban.

18 7 i. m. 74. p., II!. t. 1, 8. 8 Hampel /., A bronzkor emlékei Magyarhonban. Bp. 1892. CXXX. t. 2. 9 Banner /., A Maros-vidék bronzkori zsugorított temetkezéseinek sírmellékletei. Dolg. VII (1931) 11. p. 10 Foltiny L, Dolg. 1941. VI. t. 16.; az edényalj mintájára: 11. p. IV. t. 14., 35. p. XIV. t. 19. 11 Hampel /., i. m. CXXX. t. 12 Patay P.—Patay Á.: A nagyrevi kultúra leletei Diósdon. AÉ. 1965. 163—167. p. IV. t. 1. 13 Bóna, /., Early Bronze Age Cemetery at Kulcs and the Kulcs Group of the Nagyrév Culture. Alba Regia I (1960) 7—15. p. 14 Zalotay E., A kelebiai bronzkori temető. Rég. Füz. 6 (1957). 15 Foltiny /., FA. 1941. 70. p., 1. kép. 16 Párducz M., Cegléd környékének régészeti emlékei. Ceglédi Füzetek 16—17 (1967) ПО. p., 7. kép. 17 Bóna, L, Alba Regia 1960. III. t. 8. 18 Banner J., Dolg. 1931. 13/a típus. 267