A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Kelemen Ferenc: A „Makó” név közmondásainkban

kező értelmet adjuk: „Ha rossz vagy eredj Makóra, majd megtanítanak ott!"

12. Talán a Szirbik-féle krónika egyik félreértett mondatából — ,,... az igaz, hogy ide sok gyülevész nép tódult elejétől fogva..." — keletkezhetett az az elvétve még máig is hallható pletyka, hogy Makó a XVIII. század első felében valamiféle „fegyenc telep" lett volna. Erre nézve azonban nincs semmiféle konkrét feljegyzés, célzás vagy csak valamelyes valószínűsítő szájhagyomány sem. Ebbe a csokorba sorolható az a „Makai disztichon" néven elég kevéssé ismert versecske is, amit előbb Reizner János

13 majd Borovszky Samu is közölt, Makó múltjával foglalkozó művében.

14 Reizner nem fűz kommentárt a vershez, csak azt említi, hogy a XIX. sz. eleji magyar mezővárosok mindegyikére ráillik egy kicsit. Borovszky keletkezésének okairól is beszél, sőt szerzőjét is feltételezi. Érdekes, hogy egyikük sem említi a forrást, melyből — nyilván Makón — mentette. A disztichon különben így hangzik: „Aemula Venetiis est urbs celeberrima Makó. Haec iacet in medio s ter cor is, illa maris." Borovszky fordítását is közli ilyen formán : Büszke Velence, Makó koszorúdat tépi fejedről. Sorsotok egy: a hínár. Adria s trágya nem egy?" Azt elhallgatja, hogy a magyarítás honnan származik. Feltehető, hogy Borovszky maga ültette át hazai nyelvre. A fordításnak különben még két változatát is közreadjuk. Mindkettő hívebben alkalmazkodik az eredeti értelméhez, mint a fentebb közölt variáns. Az egyik így hangzik: „Verseng fekvésre a híres Makóval a büszke Velence, Az él trágya között, ez a tenger ölén."

15 A másik fordítás szövege ez: „Velencével vetekszik ám Makó híres városa, Az tengeren épült, ennek meg a trágya az alja."™ Forma tekintetében az első hűen alkalmazkodik a disztichon verstani követelményeihez, a másik hangsúlyos verseléssel kísérli meg tolmácsolni a klasszikus alakzatú szállóigét. Ez ugyan ellentmondás, jóllehet tartalmi szempontból sikerült átültetés. — Makót a vers urbs celeberrima-пак nevezi, holott a latin nyelv az urbs szót — kevés kivétellel — csak Rómára vonatkoztatja. A Makónak megfelelő oppidum helyett nyilván gúnyból titulálja a vers a világ ókori fővárosának, Rómának rangjával a valóságban szerény kis várost. A „celeberrima" ,híres-neves'jelző is fokozza a komikus hatást. Makó az egykori feljegyzésekben mint szemetes sárfészek szerepel, ahol a tavaszi és őszi esőzések idején szörnyű állapotok uralkodtak: a lakosok trágyával raktak ösvényt, hogy legalább a szomszédságot megközelíthessék. Az idézett disztichonnak tehát tárgyi és hangulati alapja is megvolt, s amint a stíluselemzés mutatja, a gúnyos elmarasztalás nemcsak a poén vaskosságából adódott. 12 Szirbik M., Makó Várossának ... Leírása. Makó, 1926. Csanád Vármegyei Könyvtár 6. 34—40. 13 Reizner J., i. m. 84. 14 Borovszky S., Csanád vármegye története. Bp. II. k. 372. 15 Kelemen Ferenc fordítása. 16 Péter László fordítása. 172