A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Inczefi Géza: Művelődéstörténeti emlékek Szeged múltjából

könyvet cenzúrázó revizor nevét nem jelölte meg. Egyben figyelmezteti, hogy a jövőben „az érvényben levő szabályoknak megfelelően semmiképp ne mulassza el" (SzL. Ti. 183Ö). A könyvnyomtatással szorosan összefügg a könyvek árusítása. Ennek kezdeteiről egy tanácsi jelentésből tájékozódhatunk, amelyet a helytartótanács felszólítására készítettek 1835-ben (SzL. Ti. 1835—701-1300). Ebből a fontosabb részt közöljük: „e Város kebelében egy könyv nyomtató Műhelyen kívül több nincs, ezen czím alatt Grün Orbán örökö fei, mellyet ugyan tsak Grün Orbán magának kiváltság mellett f zerzett, a boltyában ennek egyéb könyvek mind a mellyek ott nyomtattatnak, nem áruitatnak, — továbbá vagyon két könyv kötő műhely az egyik Kibling Josef helybéli választott Polgárnak sajátya, ennek boltyában leg inkább oskolai és Imádságos könyvek mellyek többnyire Pe f tről, Eggenberger és Budáról azUniversitás műhelyeikből kerülnek ki, áruitatnak, a másik Kibling Ádámé amannak fijáé ... ennek boltjában Kalendárium Imádságos és kevés о fkolai könyveken kívül egyébb nem találtatik — végre vagyon még Vimmer és Lengenfelder fűszeres kére f kedőknél könyv lerakodó hely, kiknek ugyan a könyv árulás nem me /"térségek, hanem t fupán t /"ak a meg rendelt könyveket fzolgáltatják kézhez..." De ekkor már jelentkezik az állandó könyvkereskedés szükségének igénye, és erre vállalkozó is akad, aki a tanácstól könyvkereskedés létesítésére kér engedélyt ezzel a megokolással: „meg kívánnának Városunk környül ménnnyei egy rendes könyv kereskedést". Most pedig pillantsunk be egy régi szegedi házba, hadd lássuk, hogy egy szegedi polgár lakásában a kultúrának milyen tárgyai: könyvek, képek találhatók. 1774ben leltárba foglalták Jankó János szegedi szenátor összes ingóságait Babarczy Ferenc szenátor, Volford György bíró és Dugonics Ádám segédjegyző jelenlétében, és a hatalmas leltár a vallásos tárgyú képeken, könyveken kívül a következőket tartalmazza: Mátyás király képe, Attila képe, Szent István képe fekete pácolt rámában, a könyvek között említésre méltó egy olasz könyvecske, egy „Attila könyv" és egy „Szegedinek nevezett"" könyv (SzL. Ti. 8. cs. 70. sz.). Arról azonban semmit sem lehet mondani, mi volt ez a szegedi könyv. A reformkor emberének érdeklődése a magyar nyelv ügye, a magyarok eredete iránt sok bátor vállalkozás ösztönzője lett. Az őshazát kereső Csorna Sándor téves nyomon indult el, de tudományos munkájával nagy hírnevet szerzett hazájának. О már évek óta útban volt, amikor újabb vállalkozó kelt útra „a Magyarok régi Lakóhelyének" felkeresésére". Besse János ógyallai származású utazó már 1790 óta járta a világot. Huzamos ideig Párizsban tartózkodott, ott 1813—16 között a Mercure étrange című folyóirat szerkesztője volt. Világjáró útjai mellett a magyarok őshazája foglalkoztatta, és 1829-ben elindult a Kaukázusba. Társaságában volt Humboldt Vilmos német tudós. Utazásáról francia nyelvű könyvben számolt be: „Utazás a Krímben, Kaukázusban, Georgiában, Örményországban, Kisázsiában és Konstantinápolyban 1829 és 1830-ban a magyar történelem érdekében. Párizs 1838". Utazásait magyar nyelven is leírta a nádornak küldött jelentéseiben a Tudományos gyűjtemény 1829. és 1830. évfolyamaiban. Körösi Csorna Sándorhoz hasonlóan nagy érdeklődéssel foglalkozott a különféle nyelvekkel. írt francia nyelven török nyelvtant, ehhez francia—magyar—török szótárt szerkesztett. Besse János útrakelése után a helytartótanács felhívással fordult a városokhoz, és az utazás kiadásaira támogatásukat kérte. Szeged városához az alábbi irat érkezett 1829. november 3-án: „Besse János Komárom Vármegyebéli Ó-Gyallai Birtokos számára, a ki Hazafiúi szeretettül lelkesíttetvén ... Ásiába, a Magyarok régi Lakhelyének felkeresésére utazását a Kaukázusi Tartományok felé vette, és ... Tudósításai szerént a kívánt helyre szerencsésen el érkezvén, visgálódásait, melyből a Honnyi Históriának nevezetes öreg143