A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)
Dömötör János: Vásárhely utcanevei (Történeti áttekintés)
1933-ban két olyan utca elnevezés ügyében határozott a törvényhatósági bizottság, amelyek nem valósultak meg. 21 Ezek: gr. Apponyi Alberttel és gr. Klebelsberg Kunóval kapcsolatosak. Ezek a határozatok elfogadták ugyan az említett utca-elnevezéseket, de nem jelölték meg, hogy melyik utca neve változzék. A polgármester feladatává tették, hogy azokat válassza ki és a szükséges költségek feltüntetése mellett terjessze a közgyűlés elé a változtatandó utcát. A polgármester azonban nem terjesztett ilyen irányú javaslatot a törvényhatósági bizottság elé. Ennek oka abban kereshető, hogy a református többségű városban a városvezetés a két katolikus főúr nevének megörökítéséi csendesen mellőzte. A református elnöklelkész kezdeményezésére viszont 1934-ben, Futó Mihály egykori gimnázium-igazgató halálának negyedszázados évfordulója alkalmából a Hal teret Futó Mihály térnek nevezték el 22 . Az indokolásban az is szerepelt, hogy a volt gimnázium-igazgató szinte ott élte le az életét. — Kálvin János fő műve, az Institúció megjelenésének 400 éves évfordulója adott alkalmat arra, hogy Szőke Imre törvényhatósági bizottsági tag indítványára a János tér nevét Kálvin térre változtatták. 23 A Rákóczi utca végén felépült új település utcáinak 1937. április 5-én adott nevet a törvényhatósági bizottság. Folytatva a korábban már elkezdett irredenta tendenciát a négy új utcát Eperjes, Ungvár, Késmárk és Nyitra névvel látta el. Születésének századik évfordulója adott alkalmat arra, hogy a már korábban említett Bercsényi Bartársi Egyesület a Nap utcát Szeremlei Sámuelről (1837—1924), a város történetírójáról javasolja elnevezni. A javaslatból határozat lett. 24 Ugyanez évben, a Népújságban aláírás nélküli cikk foglalkozott az utca-elnevezésekkel. 25 Megállapítja: néhány év óta alig múlt el közgyűlés, hogy újabb utca átkeresztelésre ne kerülne sor. „На а hetvenes évek vásárhelyi magyarja valahogy feltámadna haló poraiból, bizony aligha tudna eligazodni a városban, annyira megváltozott itt minden. De különösen az utcák nevei.'" Fantáziaszegénységgel vádolja a cikkíró a várossá alakulás idején megvalósított utca elnevezéseket. Felsorolja a régi utcaneveket, szóvá teszi a már általunk is említett, 1890-es utca-elnevezések logikátlanságát, indokolatlanságát. Végül szóvá teszi azt a máig is kielégítetlen és indokolt igényt, hogy Szerdahelyi Józsefnek nincs utcája, holott, mint írja „bővében vagyunk olyan utcáknak, amelyeknek nevéhez semmi tradíció nem fűződik, ha csak az nem, hogy a várossá alakuláskor muszáj volt nekik nevet adni..." A cikknek is lehetett valami hatása abban, hogy 1938-ban megélénkül az utcaelnevezés és nyomban hárommal találkozunk. A Római Katolikus Egyházközség Elnöksége kezdeményezésére a Csáky Albin teret Szt. István térre változtatták. 26 Minden bizonnyal inspirálta a kezdeményezőket az is, hogy miután Szt. István utca már ezidőben volt, a Kálvin tér mellett közvetlenül, ahhoz csatlakozva — a felekezeti béke érdekében — legyen Szt. István tér. Egyben, hogy a Kisdedóvó Intézetet építő Vallás és Közoktatásügyi Miniszter se maradjon utca nélkül, a Láncz utcát róla nevezték el Csáky Albin utcának 27 . Nem követtük Budapestet abban, hogy Vásárhelyen utcát neveztek volna el Hitlerről, de a Mussolini utcától nem menekültünk meg. A Magyar-Olasz Barátok 21 31/1933, és 32/1933. Kgy. 22 176/1934. Kgy. 23 122/1936. Kgy. 24 304/1937. Kgy. 25 Népújság 1937. III. 28. 26 28/1938. Kgy. 37 129/1938. Kgy. 101
