P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

88. (T. 129) Kántorszék magyar, XVI

il. század közepe Szeged, gör. kat. templom takozik. A szekrény középrészét egy emeletnyi magasságban copf vázákkal díszített tabernákulumrész emeli ki. A kehelyszekrényeket faragott copf váza díszíti. A rendkívül elegáns vonalú, magas technikai tudásról tanúskodó copf stílusú szekrény egykor a keményfa eredeti színében tartott lehetett, ma feketére van festve. Rokokó stílusban készült a szegedi gör. kel. templom aranyozott és okkeres sárga márványutánzatúra festett, remek faragású kántorszéke (88. T. 129), Mária-trónja (T. 130), püspökszéke (T. 131) és aranyozott, dúsan faragott ikonosztázisa (89. T. 132). A három részre osztott kántorszéket gazdag, aszimmetrikusan elhelyezett, rocailleokból és lángnyelvekből álló oromzat koronázza, a háttámla pilaszterekkel tagolt, szabálytalan alakú mezőit is rocailleos, lángnyelves, rózsás faragás díszíti. A püspökszék és Mária-trón baldachinos kiképzésű, tetején rokokó díszvázával. Az ikonosztázis a legszebb magyarországi ikonosztázisok közé tartozik. A rokokó kartusokba helyezett ószláv szentek olajfestésű képeit a XVIII. sz. közepén egy Hodin névjelzésű piktor festette. Az öt sorban elhelyezett medaillonokat szinte csipkeszerűen áttört hatású, művésziesen faragott rokokó díszítmények kapcsolják össze. A díszítménykincs alkalmazásában pazar dekoratív fantázia nyilatkozik meg. 1761-ben készült; mestere kiváló, talán magyar asztalos lehetett.

220 220 A jelenlegi szegedi görögkeleti templom építését 1778-ban fejezték be, ez volt a harmadik szerb templom az egykori palánkban, ma belvárosban. Az említett bútorok korábbiak, a XVIII. sz. közepén készülhettek és a régebbi templom bútorzatából maradhattak fenn. Reizner J. III. kötet 30. Bálint S. 74. 91