P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

ebédlő az udvarra néz impozáns előcsarnokba. ...a padozatok rózsafából készített interziás virágos ékítményeit Parisból hozatott francia famunkások végezték, akik mindmegannyi művészek voltak a f aberakás szakmájában. A plafon-képeket hollandi festömester készítette. A szalonban és ebédlőben empire ízlésben cseresznyefából gazdag faragvány okkal díszített zsőlyék, intarziás berakással elhalmozott sakkaszta­lok, vitrinek, konzolok hollandi mesterek müvei, s a Schaeffer— Götz unokák birto­kában ma is ott állnak a termekben. A rózsafából készült vitrinekben zsúfolva vannak az óbécsi és meisseni drága porcellánok, vázák, erdélyi magyar ötvösök áttört művű ezüst holmija, II. József császár hagyatékából való kávézó készletek. Egy óra művészi alabástrom talapzaton áll és a talapzaton kifaragva empire korbeli hölgy ül kivágott ruhában, görög frizurában és pártában és térdére helyezett könyvben elmélyedve olvas. A Schaeffer palotának másik becses művészi értéke a gazdag képtár: a spanyol Diaz, Rubens és más hollandi és francia mesterek keretes képei eredetiek és másolatok egész gyűjteménye... " 210 A szegedi múzeum céhládagyűjteménye a szegedi asztalosoknak az Ausztriából jövő nyugat-európai stílusokat egészséges józansággal megmagyarosító törekvéseit mutatja. Mint Bálint Sándor idézett művében írja: ,,A század folyamán kifejlődő asztaloscéh a renaissance és barokk bútorkultúra polgárosult, népiessé vált elemeit honosítja meg. A festett virággal díszített bútordarabok (mennyezetes ágy, tulipános láda, falitéka, karszék stb.) közép-európai formavilága a maga elparasztosodott, sajátossá érett vonalaival népünk körébe is behatolt." 211 A ferences kincstár népi karakterű, háncsfonat-ülőrészes puhafa-karosszéke (80. T. 196) háttámláját hullámos vonalú, lapos, bemélyített alapú faragással (relief en creux) díszítették. A karosszéket egyébként a hagyomány Marchiai M. Jakab pápai követ, szegedi ferences guardian ítélőszékének tartja 1444-ből, 212 melyen mind ez ideig csupán a karfáján kellett megújított részeket alkalmazni. Művésziesen faragó laikus ferencesrendi barátok alkotásai a szegedi alsóvárosi ferencesek és a felsővárosi minoriták templomának XVIII. századi berendezései. A szegedi alsóvárosi ferencesek a török veszedelem idején életük kockáztatásával helyükön maradtak. A török csak a ferences szerzeteseket tűrte meg a hódoltság területén. A barátok csaknem kétszáz éven át a lakosság tanítómesterei, orvosai és lelki gondozói voltak. A XVII. században templomukat restaurálni kezdték. 1661 és 1671-ben a rendi főnökség Szegedre rendelte Neszvadba Tamás asztalos frátert. 213 Valószínűleg ekkor a berendezés egyes részeit újíthatták fel. A XVIII. században, a hódoltság után, minden erejüket megfeszítve építették újjá és rendezték be bemplomukat, kolostorukat. A templom újjáépítése 1713-ban indult meg. A barokk főoltárt Sarecz György készítette 1713-ban. A szószéket Graf Antal faragta 1714-ben. A Fájdalmas Szűzanya oltárt 1739-ben ugyancsak Graf Antal faragta. 214 A ferences kincstárban fennmaradt tölgyfa-ajtó vésett évszáma szerint 1756-ban készült (81. T. 197). Két négyzetes faragott mezőre oszlik, a felsőben rokokó farag­ványos keretben a kínszenvedés jelvényei, a töviskoszorús kereszt, ostor, kötél s a sal­vatoriánus ferences provincia címere, az alsó mezőben pedig rokokó kartus. A temp­lom berendezésének faragója a História Domus szerint Graf Antal fráter. Ugyancsak az ő mesterségbeli tudását dicséri a templom 25 pár egyszerű barokkvonalú tölgyfa­210 Czimer K. 58—59. 211 Bálint S. 57. 212 Bálint S. 42. 213 Nagy Z.—Papp I. 245. 214 Bálint S. 69. 88

Next

/
Thumbnails
Contents