P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

BÚTORMUYESSÉG A Csongrád megye bútorait bemutató emlékanyag a megye asztalosságának •csak XVIII. századi és XIX. századi történetéhez ad szórványos adatokat. A templomok bútorzata a XV. és XVII. században, a török jármában sínylődő Csongrád megye e két nehéz századában elpusztult, a mohácsi vészt megelőző idők bútorművességére következtetni a gyér okleveles anyag nyomán kalandos vállalkozás volna. Az asztalosság XV. századi fejlettségére utal az 1522-es egyházi tizedlajstrom,

207 amely három asztalgyártót, egy ágykészítőt, egy esztergályost, két faragót, tehát 7 asztalost tüntet fel. A Habsburg uralom idején a barokk stílus terjedt el hazánkban, melyet a Habsburgok mellé pártolt főurak, Csongrád megyében a Károlyiak és a Habsburgok által nemességre emelt Harruckernek mellett elsősorban az ellenreformációban megerősödött katolikus egyház építkezései terjesztettek. A kastélyok egykori bútorzatából Csongrád megyében semmi sem maradt fenn, a legkorábbi egyházi interieurök a XVIII. század közepéről számaznak. A Szegeden lakó előkelőségek életformájáról, környezetéről, lakásuk berendezéséről Czimer K. számol be: ,,Az elsorolt földbirtokos nemes urak... gazdag kereskedők és nagyiparosok szerették a szépet az építésben és bútorzatban. Gót, barokk és empire ornamentikával díszítették házaikat. Ebédlőjükben és vendégszobákban kései barokk és biedermeyer bútorzat: csigavonalas háttámlájú dívánok, zsölyék, hullámvonalas lábú asztalok, pohárszékek, konzolok, vitrinek, titkos, elrejtett fiókos ,,szekrények", íróasztalok, hullámos hajlított ajtós szekrények, rózsafa berakásokkal gazdagon díszített tükrök, más intarziás szalontárgyak, gobelinek, tapétás faldíszletek, barokkrámájú tükrök, girlandok keretébe zárt plafonképek, belőlük lecsüggő csillárok, üveg harangok alá rejtett és festményekbe foglalt muzsikáló órák, réz és bronz domborművekkel gazdagon díszített könyvszekrények, finom meisseni és sèvres-i porcelánvázák, velencei üvegedények és más értékes díszmüvek emelték lakásukat és egy fejlett, értékes szegedi kultúrvilágot mutattak Széchenyi korában, melyben a műízlés egységesítő hatása, a szokások, divat és müveit igények azonossága képezte az összekötő kapcsot."

209, A Csongrád megyei céhekről a bevezetőben már megemlékeztünk, névhez kötött céhes asztalosmunkákat azonban csak a XIX. sz. elejéről ismerünk, ezek is templomberendezések. A templomok úrasztalainak, szószékeinek, padjainak elkészítésében asztalosaink tudásuk legjavát adták. Polgári otthonok számára készített bútoraik azonban az eddigi kutatás számára ismeretlenek. Emlékanyagunk többi bútora külföldi, osztrák és tiroli behozatal útján került Csongrád megye templomaiba és a püspöki székházba a XVIII. sz. végén és a XIX. században. A nagyméretű osztrák behozatalra utal egy az 1783-as évet átlagul vevő kereskedelmi jelentés: „Famüvek szint azon középszám szerint 274 464 Forintot vittek volt ki a német tartományokba, legnagyobb részt foglalnak benne a finomabb, Bécsből a Dunán Pestre szállított bútorok."

209 Pestről az ország távolabbi részeibe, a Tiszántúlra is elszállították az osztrák és francia bútorokat, amelyek Szegeden is elkerültek a gazdagabb polgári otthonokba. A fentebb idézett Czimer K. szemtanúként ad hiteles képet leírván a francia-elzászi eredetű Schaeffer családnak, e régi szegedi patrícius famíliának lakását : ... az emeleten az utca felől a család lakosztályát öt terem képezi; a nagy 207 HilfL. 13. 208 Czimer K., A Szeged belvárosi kaszinó százéves törénete. 1829—1929. Szeged, 1929. 16— 17. 209 Szabolcsi H., Régi magyar bútorok. Bp. 1954.. 37. 85