P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)
nagy, stilizált, páfrányszerű levelekkel és bogáncsvirágokkal, mely utóbbiakból jobbra—balra fürtös virágzat hajlik ki. A nagyvonalú gazdag minta és a kápráztató színezés selymünk készítési helyét Franciaországba valószínűsíti. A XVI. században véget ér az olaszok vezető szerepe az európai selyemszövésben, helyüket a franciák veszik át. A franciák a selyemszövést a pápákkal Avignonba költözött luccai szövőktől tanulták. A XVI. században azonban sok olasz szövő telepedett le Franciaország több városában is. A selyemszövő városok közül Lyon emelkedett a legnagyobb hírnévre, XIV. Lajos korában már vezet az európai selyemszövésben. A textil művészetében felül nem múlt színskálája különösen a kék, lila és lazacszín árnyalataiban, raffináltan finom színharmóniái és a Lajosok udvari művészei által tervezett mintái a lyoni selyemszöveteket az újkor legszebb textiliáivá avatják. A szegedi casula (52. T. 253) sávját (colonnáját) bordó bársony alapon két szegfűt hajtó, domború aranyhímzésű inda díszíti, a kereszt tetején olajfestésű applikált, keresztrefeszített Jézussal, kehelytartó angyallal, felette aranyhímzésű INRI felirat. A szegfűből jobbra—balra egy-egy kis tulipán nyúlik ki. A templomi feljegyzések szerint ezt a miseruhát Ladányi József és neje, Egressy Erzsébet adományozta 1753-ban. A casulasáv indadíszítménye a kor magyar világi hímzéseinek, az úrihímzésnek motívumaival rokon, hivastáos magyar hímzők, az ún. hímvarrók munkája. A hímzőszál aranyozott ezüst, a török eredetű skófium, amelyet hivatásos skófium-húzókon kívül (mint pl. Rákóczi Ferenc udvarában) ötvösök is készítettek. 190 A casula szegélydísze és keresztszegélyei is ily hímzésűek, kis félkörökbe elhelyezett, szegfűs-félrozettás mintával. A casula hímzése 1753-ban készült. A kiszombori casula 1730—40 körül készülhetett (53—54. T. 93). Hátrésze három sávra osztott, két szélsávja azonos mintájú: fehér atlasz alapon függőleges csíkban haladó, szalagcsokorból kiinduló, színes selyemmel brossírozott búzakalász, szőlő, tulipán és rózsaszál. A kecsesen hajló inda a rokokó átmenetének vonalvezetését mutatja, 1760 körül készülhetett. A középső betétsáv arannyal átszőtt, színes selyemmel brossírozott, páfrányleveleket hajtó krizantém-csokros mintájú ezüstbrokát. — Csongrád megyei francia miseruháinkat számba véve legszebb mintájú a kiszombori casula hegedű-alakú előrésze. Anyaga arannyal és színes selyemmel brossírozott fehér atlasz. Gazdag mintáján a teljes régence díszítménykincs felvonul: szimmetrikusan elhelyezett rácsos mezők, kagylódíszek, bőségszaru, legyező és kagyló-idomú medaillonok. A brossírozott rózsacsokrokban a szövő a tűfestéssel kelt versenyre. A XVIII. század közepéről származó francia brokátok képviselője a csanyteleki templom fehér selyematlasz alapú miseruhakészlete (55. T. 6), melynek mintája kisebb, szórt levelek között színes selyemmel brossírozott, nagy, nyílt-szirmú, rózsás; és a kiszombori r. k. templom lazac-színű atlasz alapon színes selyemmel brossírozott, arannyal, ezüsttel átszőtt miseruhakészlete (56. T. 94) nagy arany levelek között piros rózsa- és lila margaréta-mintás indával. A tápéi miseruha (57. T. 464) szélsávjai a XVIII. sz. 60-as éveiben készültek valószínűleg Franciaországban, fehér atlasz alapon színes selyemmel brossírozott aranybrokátból. Mintáját színes, szórt, kisebb bogáncsvirág-csokrok adják, közöttük arany hullámvonalak. Középsávja a XVIII. sz. végén készült. Színes, sorokba rendezett, 6,5 cm átmérőjű rózsacsokros, kissé merev mintájú arany brokát. A nagymintás német brokátok csoportjába tartozik emlékanyagunkban a szentesi r. k. templom arannyal átszőtt, szines selyemmel brossírozott, zöld atlasz kehely190 Palotay G., Ozmán török elemek a magyar hímzésben. Bp. 1940. 138. 64
